Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Fény a sötét ellen
Megosztás: f

Fény a sötét ellen

Brage megbeszélte magával, hogy csak a győzelem után fog jókedvűen örömtáncot lejteni, így a Nikki mellé lépő varázslóra emelte tekintetét, hogy mint jó katona, odafigyeljen parancsnoka minden szavára.
Nikolai is tudta, hogy mit vár most tőle az a sok, fényt szolgáló harcos, akik a semmiből érkezvén, erejüket és bátorságukat összeszedve eljöttek Vígridbe, hogy itt majd egyé olvadva egy hatalmas és rettenthetetlen sereget hozzanak létre.
- Hát… nem is tudom, mit mondhatnék - vakarta meg a tarkóját Nikolai, azon gondolkozva, mit is mondhatna az elé felsorakozottaknak, akik közül sokan nem térnek majd haza.
- Szerintem mondj valami buzdítót - súgta Brage. - De ne szerepeljen benne  a halál.
Nikolai felvonta egyik szemöldökét, majd vetett egy futó pillantást a törpére. Ezután kínos mosolyt villantott és összeszedte a gondolatait.
- Tudjátok, kik vagyunk - kezdett bele, kihúzva magát, hogy mindenkinél erősebbnek
tűnjön. - Tudjátok, miért vagyunk itt. Azért, amiért ti is. Az ellenség a mező végén vár minket, felkészülten. De tudom, hogy az egyetlen és igaz győztes az általatok alkotott sereg lesz. Elszántabbak, erősebbek vagyunk, mint valaha. Nincs semmi, ami megmenthetné a gonoszt a teljes pusztulástól!
A fegyverek ezen rövid, de annál tartalmasabb beszéd hallatán a magasba lendültek, gazdáik helyeslően felkiáltottak.
- Én vezetem az íjászokat! - lépett Nikolai mellé Sondre, a tündékre nézve.
- Rendben - bólintott a varázsló. - De ti lesztek az utolsó rohamozó egység.
Sondre beleegyezően bólintott, majd csatlakozott a tündékhez, akik jókedvűen fogadták.
- A tündék hátulról biztosítják csapatainkat. Ők lesznek az utolsók, akik közelharcba keverednek majd - döntött Nikolai, élve a kiváló íjászok adta előnnyel. Tudta, hogy a másik oldal nem rendelkezik, talán csak egy tucatnyi ilyen lövésszel.
- Brage! - fordult a törpe felé, aki erre büszkén kihúzta magát és mindkét kezével a szekercéjére markolt. - Te vezeted a sárkánylovasokat. A feladatotok, hogy végezzetek az ellenség lövészeivel, majd az udvarba betörve próbáljátok meg kinyitni a vár kapuját, hogy a legelöl rohamozó lovasság bejuthasson.
- A legfontosabb fegyver viszont még hiányzik, Nikolai - emlékeztette a törpe a varázslót, bár szívesen megfojtotta volna magát emiatt.
Nikolainak csak most jutott eszébe, hogy a sok jövés-menés során egyetlen percet sem töltöttek azzal, hogy Brage-nek időt adjanak a Solskinnt legyőző kard elkészítésére.
- Mennyi idő kell? - kérdezte gondterhelten.
- Elkészülök, még mielőtt az Istenek kiszabadulnának és közbeszólnának - vigyorodott el a törpe, kicsit szemtelen megjegyzést téve arra, hogy szerinte az Istenek majd csak elrontják a partit.
- Akkor láss neki! - utasította Nikolai, mint aki teljesen biztos abban, hogy a törpe nélkül a sárkánylovasok kiválóan boldogulnak majd.
Brage mélyen, komolyan bólintott, majd magához intett pár harcost, hogy biztosítsák majd zavartalan munkáját és elindult, hogy egy nyugodtabb szegletben nekilásson a kardnak.
- Frida - Nikolai nehéz szívvel mondta ki a nő nevét. Most mégis örült volna, ha az nincs velük. Elvégre egy csatatéren bármi történhet vele, akár ő lehet a négyes azon tagja, aki meghal. Márpedig ez a gondolat nagyon nem volt a férfi kedvére való, hiszen mondhatni még csak most szerezte meg magának a nőt.
- Vezetem a gyalogokat - villantott mosolyt Frida, majd határozott léptekkel a felfegyverkezettek elé lépett. Csapata vegyes összetételű volt, alkották azt tündék és álfok, de még néhány törpe és ember is helyet kapott benne. A nő büszkén markolt a kardjára. Hát mégis megtörténik! Megmentheti a fényt és az Isteneket, akiket korábban legyőzhetetlennek hitt.
- Álfok! - fordult Nikolai a most alakot öltő, felfegyverkezett lények felé. - A pegazusok hátán mi kezdjük a rohamot.
Nikki a harcosokkal együtt helyeselt, igaz, ő inkább nyerített, mint kiáltott. Ennek ellenére gazdája pontosan tudta, mire gondol. Kapott is tőle egy szeretetteljes paskolást.
Nikolai a feladatok kiosztása után fellendült Nikki hátára és a fekete árnyként magasodó, bevehetetlennek tűnő várra bámult. Miközben hagyta, hogy szívverése felgyorsuljon és átjárja porcikáit az adrenalin, hallgatta a felé felsorakozó lovak patáinak dobbanását és a nehéz páncélzatok egyedi hangját, ahogyan részeik össze-össze értek.
Elszántan vetett egy utolsó, eldöntő pillantást ellensége felé, majd kivonta kardját és a magasba emelete! Nikki a hangra felágaskodott.
- Hozzuk vissza a fényt! - kiáltotta Nikolai, majd sarkát Nikki oldalába vágva megindította a rohamot.

A fehér pegazus gyorsan rohant, akár a viharos szél, mögötte ott vágtatott több tíz fajtársa, állig felfegyverkezett lovasaikkal a hátukon.
Nikolai hagyta, hogy az apró részletek eljussanak a tudatáig. Hallotta a lovak erős patái keltette dübörgést, mely már önmagában elég volt, hogy félelmet kelthessen. Érezte a rohanás okozta szelet az arcán. Látta, hogy a várhoz közeledve íjászok és fegyvereik bukkanak fel a várfalon. Hirtelen úgy érezte, egy végtelen időcsapdába került, ahol minden lassítva játszódik le előtte. Kiszabadítója a mögüle felhangzó csatakiáltás volt, így az események ismét felgyorsultak a szeme előtt. Éppen időben, hogy megemelve a pajzsát, megvédje magát egy nyílvesszőtől. A szürke égbolt felé bámulva látta, hogy a sárkányok elhúznak felette. Ugyanakkor azt is észrevette, hogy előttük a fű a földre borul, így láthatóvá téve a feléjük tartó fegyveres törpéket.

Várom a véleményeket!
És persze boldog Mikulást mindenkinek!

( 6 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat