Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Needle
Megosztás: f

Needle

Főcímdal:Christina Grimmie - Titanium (Cover)

E L V I R A

Amikor felértünk apám régi hálószobájába, megcsapott engem a jól ismert poshadt bűz, no meg a por, amitől nyomban köhögni kezdtem. Végignéztem a falfestményeken, amik túlnyomórészt apám ágyasait ábrázolták, néha ruhában, néha meg meztelenül, de mégis megakadt a tekintetem egy barna hajú nőt ábrázoló portrén. Feltűnően hasonlított anyámra. Bár, ez lehetetlen, a szüleim sosem álltak közel egymáshoz, hiába mutatták a tökéletes férj - feleség párost, igazából alig beszéltek egymással, és azon ritka pillanatokban is csak veszekedtek.
Elhaladtam a portrék mellett, majd kinyitottam a diófa szekrényt. A bútor tele volt harci öltözékekkel, íjakkal, meg egy hatalmas karddal. Ha nekem ezzel a bitang nagy fegyverrel kell bohóckodnom, inkább meghalok. Megpróbáltam felemelni a kardot, elég sikertelenül, ugyanis én, és a tárgy is a földön végezte. Feltápászkodtam, és Tomkinra néztem, aki látszólag nagyon élvezte a műsort. Nem mintha neki jobban menne.
- Pedig azt mondták nem vagy ilyen gyenge - lépkedett felém Tomkin, halvány mosollyal. Felé morogtam. Hogy lehet valaki ilyen idegesítően beképzelt? Szemem tikkelni kezdett, ahogy a fiút figyeltem. Kivett egy kisebb, mégis élesebb kardot, és felém nyújtotta. Megbabonázva megfogtam a markolatát, és elvettem.
- Tű - mosolyogtam.
- Mi? - vonta fel a szemöldökét Tomkin.
- A neve Tű - néztem fel rá. Egyszer olvastam egy hercegnőről, aki Tűnek nevezte el a pengéjét. Most követem a példáját.
- Most, hogy ezzel megvolnánk... jöjjön az átalakítás - bólintott Tomkin, majd intett, hogy rakjam el Tűt. Elraktam a kardhüvelybe, amit még apám dolgai közt találtam, aztán ránéztem a fiúra, várva mi következik. De nem az amire számítottam. Leültetett egy székbe, megvárta amíg nagy nehezen kihúzom magam és elővette tőrét. Néztem, ahogy a tőr könnyen levágja a hajam, ami aztán szinte már lassítottan zuhan le a földre. Önkéntelenül is frizurámhoz nyúltam, ami már a fülemig ért. Szemem megtelt könnyel, dühösen meredtem Tomkinra. A hajam volt a legszebb részem.
- Csak egy pár tincs - legyintett.
- Lehet, hogy neked egy pár tincs... de számomra a hajam - sziszegtem, miközben felálltam.
- Így nem ismerhetnek fel. - sóhajtott Tomkin. - A herceg keres, hogy hitveséül vegyen.
- El is feledkeztem erről. SZÓVAL MI EZ AZ EGÉSZ?! - üvöltöttem.

Köszönöm a biztató kommenteket, nagyon örülök annak, hogy egyesek olvassák és szeretik ezt a szerény történetet. Bevallom, én is imádom írni, bár ez a rész enyhén szólva gyengére sikeredett :/ dehát, most csak ez tellett tőlem. Várom a visszajelzéseket! ^^

( 20 megtekintés )

Szólj hozzá:

Ashley1998
 
 
2017. 12. 06. 16:37  
Jaj, szegény haj. Átérzem a lány fájdalmát.
Nekem tetszett ez a rész is, nem volt gyenge. Kellenek néha csak könnyedebb részek, ez pedig megtette a hatását. Egyébként szerintem rakhatnál bele több leírást, akár emberekről, akár csak a környezetről. Az elején tetszett a leírás rész, nem volt száraz és unalmas, hanem tényleg el lehetett képzelni és egy kis háttért is kaptunk a dolgokról. Több ilyet, ezekkel feldobod az egészet!
Várom a folytatást.^^


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat