Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: A Doktor)

Fény a sötét ellen
Megosztás: f

Fény a sötét ellen

- És a négyes most már úton van, úton van, úton van… - énekelte Frida, a tőle megszokott hamissággal.
Brage nagyot sóhajtott, majd hálát adott az égnek, hogy Sondre lova landolt a kitaposott ösvényen. Azonnal le is ugrott a hátáról, elhessegetve maga mellől a segíteni óhajtó kezet és a csapat élére állva gyalog folytatta az utat.
- Ti is látjátok? - húzta szolid mosolyra a száját Sondre, majd nagy levegőt vett. Ő érezte, hogy megváltozott a levegő.
Frida pontosan tudta, mire gondol a tünde. Az út mentén, melyet már csupán félhomály takart, apró virágok bimbóztak, a fölöttük összehajoló fák ágain pedig rügyek ültek.
- És halljátok? - kérdezte Nikolai, majd együtt hallgatózott a társaival. Dallamos madárcsicsergés hangja szűrődött át a sűrű növényzeten. Bár a kis állatokat nem látták, nekik bőven elég volt az is, hogy hallhatták őket. Ez egyet jelentett a reménnyel, az apró kis győzelemmel a sötét felett. A természet kezdett megújulni, felkészült egy újabb nagy, ám már sokkal kedvezőbb változásra. Már mindenki a fényt várta.
- El sem hiszem, hogy mi adtuk vissza a reményt sok ezer rejtőző társunknak - lelkendezett Frida, majd folytatta az utat Nikolaiba karolva.
Brage és Nikolai osztozott a nő lelkesedésében, csupán Sondre lógatta a fejét.
- Neked meg mi bajod? - tudakolta a törpe, maga is meglepődve azon, hogy érdeklődik egy tünde hogyléte felől. Na persze ez a tünde az ő tündéjük, szóval elnézhető neki az érdeklődés.
- Semmi - vont vállat Sondre. - Csak tudom, hogy mi a mese vége. Ti is tudjátok?
A csapat többi tagja erre már letörölte arcáról a mosolyt és maguknak ugyan, de bólintottak. Mindegyikük pontosan tudta, hogy mi a legenda vége. Egyikük az életét adja majd azért, hogy a világ újra fénybe borulhasson.

- Na végre! - lelkesült Brage, majd hagyta, hogy az új miatt érzett izgalom átjárja a testét.
- Hát… jó sokat kell majd futni - jegyezte meg Nikolai, amikor a sűrű bokrok közül kilépve szeme elé tárult a végtelennek tűnő, fűvel fedett mező, melynek végében ott magasodott egy sötét, baljós vár. Solskinn vára.
- Vígrid - nézett végig a tájon Frida, ízlelgetve a szót, melyet kimondott. - A világ utolsó harcának színtere.
Brage a nőre emelte tekintetét, majd csípőre tette a kezeit.
- Megtennéd, hogy elismétled ezt, kevésbé baljós hangon?
Frida már éppen eleget akart tenni a törpe kérésének, ám Sondre a szavába vágott, majd Nikolai kezébe nyomta a távcsövet, melyet magával hozott.
- Azért annyira örülni se örüljünk - jegyezte meg, majd megmutatta a varázslónak, hogyan is működik a távcső, mely egy egyszerű, üreges fából és törpék által készített varázsüvegből állt.
Nikolai, miután elsajátította az egy szemmel való bámulás fortélyát, gondterhelten elhúzta a szája szélét.
- Mi az? - kérdezte Brage, miközben kikapta főnöke kezéből a szerkezetet, hogy ő maga is utána járjon a dolgoknak.
- Solskinn serege készen áll a harcra. Felsorakoztak és csak arra várnak, hogy támadjunk - magyarázta Nikolai.
A kis csapat valamennyi tagja végignézett ezután a másikon, majd grimaszolva elkönyvelték, hogy bár a legenda győztesként hozza ki őket, nevetségesen néznek ki négyen egy több ezer fős sereg ellen. Négyen, akik közül ráadásul az egyiküknek meg kell majd halnia. Az ég szerelmére, aki a legendát írta, nem lehetett volna egy kicsit jobb kedvében?
- Ti is arra gondoltok, amire én? - kérdezte Brage, kissé letörten.
- Hogy nevetségesen gyengének tűnünk? - kérdezett vissza Nikolai, majd azonnal válaszolt is. - Igen.
Nikki felkapta a fejét a kijelentés után, majd a levegőbe szimatolt és hátat fordított a viselkedését firtató gazdájának. Ezután füleit hegyezve az erdőnek szentelte figyelmét. Pontosabban a belőle kilépőknek, akiket hangos nyerítéssel üdvözölt.
Frida tapsikolni tudott volna, amikor meglátta a maguk módján felvértezett, pajzsokkal és fegyverekkel felsorakozó alakokat. Tündék, törpék, álfok, sárkányok és ember lovasaik mutatták meg magukat, majd pajzsukat maguk elé emelve láthatóvá váltak a fémből készült Odin képmások is.
Nikolai az elszánt seregre nézett, majd visszafordult a sötét vár felé, mintha csak magát Solskinnt látná benne.
- Hát… most már nekem is van seregem.

Várom a véleményeket!

( 20 megtekintés )

Szólj hozzá:

Virsli 2017. 12. 06. 17:50  
Remélem, hogy jó értelemben érdekes!
Örülök, hogy kezded megkedvelni Nikolait.

Itsme 2017. 12. 05. 19:15  
Hm, érdekes^^ Nikolai még mindig nem olyan tisztán szimpi, de alakul a dolog^^ Folytasd:3


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat