Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Fény a sötét ellen
Megosztás: f

Fény a sötét ellen

- Még mindig ugyan olyan. Ugyan olyan! - háborgott Brage, amikor Sondre levette a ló hátáról és a kihalt talajra rakta. A törpe nem hiába bosszankodott, elvégre világosan közölte már az út elején, hogy nem szívesen tér vissza a Holtak völgyébe. Elvégre mikor legutóbb itt járt, kis híján elveszítették csapatkapitányukat. Akkor talán nem is bánta volna annyira, most azonban nem akarta, hogy bármelyik társa akár csak egy apró kis sérülést is szerezzen. Nikolai beszéde Niffheimben egyfajta békítő is volt a tagoknak, hiszen már út közben is érezni lehetett, hogy valami megváltozott. Nem sértegették egymást, nem akarták lelökni a másikat a ló hátáról. Sőt, Brage még elismerést is kapott a legnagyobb riválisnak hitt tündétől fegyverei miatt.
- És nem is fog megváltozni - vont vállat Sondre, elrejtve nyugtalanságát. Az ideget már megfeszítette, kész volt akár azonnal ellőni egy nyílvesszőt.
- Ha nem történik minden olyan katasztrofálisan, mint korábban, a draugrokkal nem fogunk összefutni, csak akkor, ha a kulcs közelében járunk - ecsetelte Nikolai, miközben ő is lecsusszant Nikki hátáról és gyalog megindította a menetet.
- Hát persze! - bólintott Sondre, másodikként haladva. - A draugrok kincset őriznek és addig nem is jönnek elő, amíg az veszélybe nem került.
- Vagyis örüljek, ha megpillantok egy ilyen undormányt? - tudakolta Frida, hogy biztos legyen abban, jól szűrte e le a lényeget. A válasz helyeslő bólintás volt mindhárom hímnemű részéről, ám úgy tűnt, hogy egyikük sem neki szenteli már teljes figyelmét.
A négy tagból álló harcoskoalíciónak nem kellett sokat menetelniük, szerencséjükre pár perc alatt meghallották, hogy mozgolódás kezdődik körülöttük. Egymásnak hátat fordítva szegezték kardjukat a leendő ellenfél vélt felbukkanási helye felé.
- Nikki! - szólította a lovat Nikolai. - Tűnj el innen!
A pegazus nem szívesen ugyan, de eleget tett gazdája kérésének és újdonsült társával együtt a magasba emelkedve eltűntek a látóhatárról.
- Hé! - háborgott Frida. - Ne küld már el a lovakat! Mégis mi a fenén menekülünk majd?
- Ha itt maradnak, akkor semmin - morogta Nikolai. - Őket nem védi páncél az átkok ellen.
A nő belátta, hogy a másiknak igaza van, így figyelmét teljesen a tőle nem messze felbukkanó két draugnak szentelhette.
- Felőlem jön kettő - jelentette, de parancsra várva nem mozdult a helyéről. Ráadásul emlékezett arra, hogy milyen következménnyel járt az egymástól távol harcolás.
- Felőlem három - tájékoztatta társait Sondre is.
- Védjük egymást! - szólította fel a katonáiként funkcionálókat Nikolai. - Aki megtalálta a kulcsot, nem vár tovább. Hívja a lovakat.
Helyeslő fejbólintás után aztán egyszerre ugrottak ki a képzeletbeli körből. Sondre és Frida párt alkotva rohanta le a feléjük tartókat. A nő felettébb ügyes harcmodora megfelelőnek bizonyult a saját fegyvereikkel támadó draugrok ellen, Sondre eredményesen fel tudta venni a harcot a hozzá igazodóan testméretüket megnövelőkkel szemben. Összedolgozva pedig egyszerűen legyőzhetetlennek tűntek.
Brage főnökétől ugyan távolabb, de azzal teljes összhangban dolgozott. Erős csapásai és kis termete előnyt jelentett támadóival szemben, hiszen a néha Sondre által ellőt nyilak egyike sem tudta volna eltalálni így. Ráadásul a draugrok lassabban alkalmazkodtak kicsiny ellenfelükhöz.
Nikolai arcán gonosz vigyor ült ki, amikor hat draugr is körbevette. Bosszút akarván állni, nem bízta a véletlenre a dolgot. Csuklyáját a fejér húzva elrejtette vonásait, majd kékes-sárga lángba borította magát. Ezután lendületesen kinyújtott karjával körbefordult és a láng róla az ellenfeleire került. Sikoltás szerű hang hagyta el a draugrok torkát, amikor a lángok felemésztették őket.
A történés nem csak támadói fajtársait, hanem saját csapattársait is meglepte, így a harc egy pillanatra megállt és minden szempár –vagy valaha volt szempár– Nikolaira szegeződött. A férfi, mivel imádta, hogy hirtelen mindenki rá figyelt, vízszerűen csillogó, hatalmas gömböt élesztett és azonnal bele is zárt öt csontvázalakot. Ezután a semmi felé küldte őket, hadd lebegjenek a megsemmisíthetetlen gömbben. Persze mivel ezen tette morgásra és dühös vicsorgásra késztette az elreppenők társait, kezét összecsapva, majd tenyereit eltávolítva kardot hozott létre és azonnal a hozzá legközelebb eső csontváz csapzott hajjal fedett koponyájába hajította.
- Végre! - kiáltott fel elsőként Brage. - Végre a varázslónk is megérkezett!
- Csak tudnám, hol a fenében volt ezidáig - morogta Frida, de azért elismerő mosolyt villantott a férfira. Magában már meg is fejtette, mikor szerezte a férfi a varázserőt, de úgy döntött, titokban tartja.
Sondre csak megforgatta a szemét, de azért szívből örült, hogy valóban varázsló a varázsló.
A harcok ezután folytatódtak, de alig tíz percen belül Frida boldogan felkiáltott.
- A kulcs!
Hangja nem csak társai figyelmét vonta magára, hanem ellenfeleiét is, akik azonnal húszan rontottak rá. A mögé lépő alak még épp idejében hozott létre maguk körül egy átlátszó, pajzsként funkcionáló valamit, így Frida nyugodtan fordulhatott szembe a férfival.
- Kedves, hogy nem hagynál meghalni - mosolyodott el, nem foglalkozva a pajzson dörömbölő csontvázakkal.
- Túlságosan is a szívemhez nőttél - vont vállat Nikolai, előrukkolva az igazsággal.
- A kezemet is megkérnéd? - lépett közelebb Frida.
- Ha túléljük, talán - bólintott Nikolai, majd magában örvendezve fogadta a jutalomként kapott csókot. El kellett ismernie, jó, hogy nem hagyta a tó fenekén a nőt.
Brage széttárta a karjait, majd türelmetlenül felpofozott egy draugrot az öklével, amiért az alakot váltva kutyaként kísérelte meg levadászni őt. Miközben ellenfele apró forgószélként visszakerült a sírjába, a törpe türelmetlenül dobta el a kezében szorongatott tőrt, mely koppanva visszapattant a varázsló által létrehozott pajzsról.
Sondre vigyorogva végzett két támadójával, majd éleset füttyentve hívta magához a lovát, melyet természetesen követett Nikki is. A két pegazus ügyesen landolt az egyenetlen talajon, majd szárnyaik erős csapásával hozzájárultak az ellenség számának csökkentéséhez.
Nikolai, észrevéve a lovát, megragadta Frida kezét és átrontott a szilánkokra törő pajzson. Nikki segített két lovasának a felszállásban és Brage is éppen időben került lóhátra. Az elindulásuk mondhatni sima volt, miután Nikki egy jól irányzott kirúgással elintézte, hogy ne legyen potyautasa.

Várom a véleményeket!

( 18 megtekintés )

Szólj hozzá:

Virsli 2017. 12. 05. 18:42  
Örülök,hogy visszatértél! És annak is, hogy ennyire tetszett!

Itsme 2017. 12. 05. 18:36  
Kirááály^^
Eddig nem voltam elérhető, lazítottam, de most újra itt^^ Visszaolvastam, imádtam, hamar folytasd:3


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat