Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Juhászkutyi.)

Élet az események tengerében
Megosztás: f

Élet az események tengerében

- Teller Katalin kisasszony! Merre van? - kiabálta egy hang.
- Itt vagyok! Mi történt? - kérdezte, amint meglátta a fiatal lovast a mező szélén.
- Jöjjön gyorsan! Tellernének elérkezett az ideje. A férje Ágoston úr azonban súlyosan megsebesült - tájékoztatta.
- Azonnal indulok. Etelkának szüksége lesz a segítségemre. Mi történt fivéremmel? - kérdezte.
- Éppen a tetőt javította, amikor váratlanul leesett. A felesége aggódva élesztgette és közben fájdalmak öntötték el a kismamát - mesélte.
Kata nem sokat foglalkozott öccse aggódó tekintetével, aki éppen a teheneket itatta. Tudta jól minden perc számít ebben a helyzetben és felült a nyeregbe. Nagyon aggódott barátnője miatt, hiszen senki sincs arra a környéken, aki segíthetne rajtuk. Hálás volt ennek az ifjúembernek azért, amiért szólt neki. Szerencsére Dezső a dolgozószobájában tartózkodott, míg Flóra elvitte vásárolni a lányokat. Január lévén szerencsére nem volt olyan borzasztó hideg, de egy kismamának megfelelő helyet kellett biztosítani születendő gyermekének. Remélte, hogy minden rendben fog menni és estére megszületik az unokaöccse vagy unokahúga. Szinte biztos volt benne, hogy Ágoston egy kisfiúra vágyik, aki méltó örököse lehet. Azt tudta, hogy Etelkának pedig csak az a fontos, hogy egészséges legyen a kisbaba. Függetlenül attól kislány - e vagy kisfiú. Eszébe jutott annak idején édesapja mennyire féltette mamájukat, amikor úgy határoztak, hogy kimennek egy ideig Amerikába a nagymamához. Miklós kint született New Yorkban Sára legnagyobb örömére és alig volt egy hónapos, mikor elhatározták visszatérnek Magyarországra. Azonban már csak ők térhettek vissza szüleik sajnálatos módon és a sors kegyetlen fintoraként sosem láthatták s léphették át újra a magyar földet. Borzasztó volt tudomásul venni elvesztésüket, hiszen alig ismerhették meg őket. Ezen gondolkodott, mikor megérkeztek a házhoz. Gyorsan leugrott a ló hátáról, majd besietett. Messziről hallotta Etelka hangját, aki alig tudta elfojtani sikoltását. Válaszra sem várva odament barátnőjéhez és igyekezett segíteni ott, ahol csak tudott. Késő délutánra járt az idő, mikor végre felsírt a kisbaba nagynénje karjában. Az újdonsült anyuka sírt és nevetett egyszerre, majd így szólt:
- Köszönöm neked Kata, hogy itt voltál mellettünk. Ha te nem lettél volna.... - mormolta.
- Egy egész élet is kevés lenne, hogy megháláljuk, amit a fiunkért tettél - lépett oda botjára támaszkodva fivére.
- Mi lesz a gyermek neve? - kérdezte.
- Teller Lukács Mátyás - döntötte el az apuka.
- Szép nevet választottatok neki - ismerte el.
- Mátyás édesapánk után Lukács pedig nagypapa neve volt - mondta.
- Mit gondolsz Miklóssal és a többiekkel melyik nap jöjjek el? - kérdezte.
- Bármikor eljöhettek meglátogatni a kicsit - egyeztek bele.
- Ideje indulnom - nézett az órára a lány.
- Jancsi elkísér téged hazáig - szólt közbe Etelka.
Kata beleegyezően bólintott, majd elbúcsúzott tőlük. Hazatérve látta, hogy a testvérei mind a házban ülnek az asztalnál és sietve mondott köszönetet a fiúnak, aki hazahozta. Gyorsan bement, de Dezső már az ajtónál várta és így szólt:
- Remélem mindenre lesz megfelelő magyarázatod Katalin - felelte.
- Megmagyarázom.... - dadogta.
- Legfőbb ideje lenne - mondta, majd bekísérte a lányt a vacsorához.
A fiatal lány segélykérően nézett szülei fényképére, de tudta jól a felelősséget most saját magának kell állnia.

( 14 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat