Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Siblings
Megosztás: f

Siblings

Előző rész.

Ally - Két évvel ezelőtt

Nem gondolnád, hogy egy szónak mekkora jelentősége van, amíg valami borzalmas nem történik utána.
Tizenöt éves voltam, mikor kimondtam a sokadik rossz szót az öcsémre. Éppen randira készülődtem: az lett volna az első.
- Na és melyik ingedet veszed fel? A kaktuszosat vagy a pálmafásat? - kérdezte Bree, az egyik könyvembe belelapozva. Kezét bandázs ölelte körül, így kissé nehezen lapozott. Bár Bree mindig ilyen. Keith sokszor elmondja nekünk, hogy mit figyel meg rajtunk. Bree-n azt, hogy a határozottsága néha a mozgásán jön ki rajta. Feszesen mozog, lép, vállai mereven állnak, csakúgy, mint most az ujjai. Bár most fogható arra, hogy beugrott box edzés előtt.
- A pálmafásat! - gomboltam be az ingemet nyakig. Folyton így hordom. Lehet csak megszokás, de ezesetben elég kényszeres.
- Ally! - szaladt be a szobámba Andrew.
Andrew ekkor még csak tíz éves volt. Még ártatlanabb volt a sápadt kis arca, amit aranyszínű, göndör haja ölelt körül. Kicsi, vékony ajkai felfelé görbültek, ahogy felém tartotta a telefonját.
- Vidd azt innen! - förmedtem rá, a készülékre mutatva. Csak elbutítja. Értelmetlen.
- De... Ally, nézd, nyertem a játékban!
- Andrew, miért nem mész ki a levegőre a barátaiddal? - sóhajtottam, ahogy világos rózsaszín ajkaimra barackszínű rúzst kentem. Szeretem.
- Mert velük játszom!
- Vagy mert nincsenek - vágtam oda. Nem akartam megbántani. Tudtam, hogy vannak barátai és szeretik őt. Egyszerűen ideges voltam, a saját dolgom, a saját randim érdekelt, nem akartam olyan dolgokkal foglalkozni, amik tovább hergeltek. Mint a telefon.
- Ezt talán nem kellett volna - suttogta Bree, ahogy az öcsém elszaladt. Igaza volt. Nem kellett volna.
Akkor semmiségnek számított, hisz naponta mondtuk egymásnak ilyeneket. De akkor, amikor két évvel később ez az ártatlan fiú eltűnik, minden rossz szót, amit mondtál neki, egyszerre bánsz meg.


Keith

Sokáig ültünk szótlanul a lelátó alatt. Mindenki egyetértett abban, hogy nem vagyunk szuperhősök, sem nyomozók, csak kamaszok, akikre egyszerre telepedett rá minden rossz.
- Ally - szóltam a lánynak, akinek a szeme ide-oda járt az aszfalton. - Ally!
A lány felnézett, vastag, barnás szemöldökét összevonta. Itt sem volt lélekben.
- Igen? - kérdezte értetlenül, de csak legyintettem.
- Én meg fogom keresni a testvéreimet - tápaszkodott fel Bree és biccentett Craignek, aki szintén felállt.
- Én elmegyek KFC-be - pislogott a fiú. Neki az ikre tűnt el, Nate. Nate sportoló, az iskola legkedveltebb embere... értitek ti, olyan tipikus ember, akivel mindenki barátkozni akar, pedig maga a srác annyi modorral rendelkezik, mint egy fűszál. Már ha egy nem sértés a fűszálakra nézve. Ezzel szemben a mi kis Craigünk kialakította a saját értékrendjét. Aszerint él, cselekszik és gondolkozik, a véleményét sokszor hangoztatja, de ha véletlen torokgyulladást kapna vagy megnémulna, rajzol. Ő kevésbé népszerű, a testvérével pedig nem igazán jönnek ki. - Aztán természetesen nekiállok én is keresni Nate-t. Hátha bekerülök az iskola újságba... "Nate Hill előkerült, egy fiú találta meg, aki állítólag a testvére."
- Hogy tudsz ilyenkor poénkodni? - sóhajtott Bree, de a szemei mosolyogtak. Craig vicces jelenség, amikor poénkodik. Nem feltétlen amiatt, amit mond: amiatt, ahogy mondja. Elváltoztatja a hangját és ilyenkor jobban hasonlít Ally szelíd hangjára, mint egy szókimondó, mogorva fiúéra.
Ezekután mindenki beleegyezett, hogy cselekednünk kell. Szombat dél körül volt, így elég sok idővel rendelkeztünk.
Megbeszéltük, hogy négykor találkozunk ugyanitt, kicsit jobban felszerelkezve, aztán indulhatunk.
Fél öt. A kocsimban ültünk, én vezettem a vonatállomás felé. Érdekes jelenség lett úrrá rajtunk.
Alig mehettem hatvannal, amikor egyszercsak a rádió kikapcsolt, az autó pedig nem sokkal később leállt. Az ujjaim a kormányt szorították, a tüdőmből kiürült minden levegő és mikor újra akartam venni, úgy éreztem, mintha víz alatt lennék.
Körbenéztem, de mindenki csak nézett egymásra. Bree szeme elsötétült, keze ökölbe szorult, Craig káromkodott egy jó hosszút, Ally pedig zavarosan beszélni kezdett. Minden hangtalan volt egy idő után, de nem azért mert nem beszéltek volna. Mindenki mondta a magáét - kivéve Bree és én. Mi stresszhelyzetben iszonyat csendesek vagyunk, Ally és Craig viszont kitölti a hangjával a csendet. Most is beszéltek, de egy idő után csak tátogás látszódott. Mintha valaki víz alatt beszélne hozzád és semmit sem hallasz vagy értesz meg. Pánikba estem. Ki ne esett volna pánikba, most őszintén?
Állkapcsom megfeszült, fekete hajamat ahogy hátratúrtam éreztem, hogy a verejtékcseppek már kezdenek gyűlni a homlokomnál. Egy dolgot tudtam: eszeveszettül gyorsan levegőhöz kell jutnunk, akármitől is némultunk meg hirtelen és állt le az autó. Kinyitottam az ajtót és kiugrottam a kocsiból, a többiek pedig másodpercekkel később követtek.
Először mindenki levegőhöz jutott, vadul kapkodta, a kocsinak támaszkodott a hirtelen sokk miatt.
Aztán visszajöttek a hangok. A vonat hihetetlen hanggal és szinte követhetetlen sebességgel ment a síneken, ami mögött hirtelen megláttunk öt fiatalt. A testvéreinket.
Messze voltak, de vadul ugráltak, ahogy láttam kezük hátul volt, gondolom megkötve.
- OTT! Nézzétek! - Bree szinte mindannyiunkat abba az irányba lökött, ahol a szeretteink tartózkodtak. A lány futni kezdett feléjük, de Craig idejében elkapta.
A vonat száguldott, pedig biztos, hogy nem szabadott volna ilyen gyorsan mennie. A barátaim alig pár méterre voltak a sínektől, aztán mikor az összes szerelvény eltűnt, újra futni kezdtek.
Ally-vel utánuk eredtünk, de pár méter után megtorpantunk.
Mi nem álltunk készen erre, de remélem már mindenki felkészítette magát a lehető legkiszámíthatóbb fordulatra. Gondolhattuk volna, hogy túl egyszerű ez így, de az ember ilyenkor csak reménykedik. Viszont a reménnyel nem sokra mész, ha el vagy átkozva.
Ugyanis a testvéreink a vonat elhaladta után nem voltak sehol. Az égvilágon sehol.

Köszönöm, hogy elolvastad! Továbbra is szívesen várok véleményeket.^^

( 62 megtekintés )

Szólj hozzá:

Ashley1998
 
 
2017. 11. 13. 18:21  
Köszönöm.^^

Sky. 2017. 11. 13. 18:13  
Ehhez sem kell mondanom semmit... Fannnnnntasztikus volt ^^

Ashley1998
 
 
2017. 11. 12. 21:30  
Köszönöm.:3❤️

Csuszka
 
2017. 11. 12. 20:49  
Angii,imádtam,akár csak az előzőt<3
Várom a folytatást,és nagyon kíváncsi vagyok,mi lesz az eltűntekkel

Itsme 2017. 11. 12. 18:31  
Ja, ezt nem alkunak szántam, csak kijelentettem, hogy még nem olvastam el az előzőt és elfogom, de mindegy xd

Ashley1998
 
 
2017. 11. 12. 17:49  
Micsoda alku! Köszönöm, igyekszem a folytatással.

Itsme 2017. 11. 12. 17:40  
Ahw, nekem nagyon tetszik, olyan jól fogalmazol*-* Boldogíts egy folytatással és elolvasom az előző részt is;)


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat