Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Searching for it
Megosztás: f

Searching for it

 - Viselkedj, és szót fogadni McGalagony igazgatónőnek! – hangsúlyozta (sokadszorra is) Linda.
- Jaj, anya… - sóhajtott fájdalmasan a kislány – Nagyon jól tudod, hogy nem vagyok rossz, még csak szidást sem kaptam soha az oviban, nem mellesleg még te sem kiabáltál velem! – magyarázta unottan, már harmadszorra ismételve magát ezen a napon.
- Igen, ez lehet, de akkor is, Annie… Ez akkor is más világ, mint az óvodában, hiszen itt mindenki varázsolni fog. – tördelte a kezét idegesen Linda.
- Igen, ezzel tisztában vagyok, nem véletlenül a Roxfortba megyek. – ráncolta meglepetten a homlokát Annie, és benyúlt Kenny kalitkájába, megsimogatni hófehér baglya fejét. Édesanyja még szólni szeretett volna, de karójárára pillantva inkább csak megfogva kislánya kezét sietett a kilenc és háromnegyedik vágány átjárója felé. – Anya, mennyi az idő? – kérdezte, futva az anyukája után.
- Három perc múlva tizenegy óra, úgyhogy siessünk, mert még lekésed a vonatot – gyorsított amaz a léptein, és körül sem nézve, mit sem törődve azzal, esetleg megláthatják, átrohant a varázsfalon. Annie próbált ugyanúgy sietni, de a poggyászát tolva maga előtt nem igazán ment neki, ráadásul először ment át ezen az oszlopon, így egy kicsit megtorpant, hogy közelebbről megvizsgálja azt. Némi idő elteltével azonban az anyukája kihajolt a téglaoszlopon, és berántotta kislányát.
- Annie, lekésed a vonatot, nincs erre idő! – mérgelődött Linda – Átvegyem? – pillantott lányára, a poggyászát tartó kocsira célozva.
- Azt megköszönném – fújta ki a levegőt megkönnyebbülve Annie, és végre meg tudta gyorsabban közelíteni a diákok felszállására váró Roxfort Expresszt. Megállt, hogy bevárja a rohanó édesanyját, és végre volt ideje körbenézni a mágikus állomáson. A téglával kirakott, hosszú falon mindenhol függő plakátok, melyek a híres Harry Potter ábrázolták, azt az embert, akit minden varázsló és boszorkány ismer. A hirdetőtáblán kiemelve, ő a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola növendéke volt. Erre biztosan nagyon büszkék, gondolta Annie, és arra eszmélt fel, hogy anyja szólítja:
- Na, Annie, gyere, még fel kell szállnod – Odakísérte a vonatra fellépést segítő lépcsőjéhez, és hosszú ölelésbe vonta kislányát. – Vigyázz magadra, kincsem. Ne felejts el minden héten írni, jó? Szeretlek, nagyon fogsz hiányozni – Majd puszit adott kislánya két piros orcájára, és gesztenyebarna haja tövébe is.
- Szia, anya. Karácsonykor találkozunk, de most már mennem kell, nem baj? Itt hagy a vonat – bontakozott ki kuncogva anyja öleléséből Annie. Linda bólintott, és feltette a vagon padlójára a ládát, és a kalitkát lánya kezébe nyomta, majd még egy búcsú-puszi kíséretében eleresztette. Annie büszkén lépett fel a vonatra, és felnyalábolva ruháit és tankönyveit, valamint egyéb holmijait tartalmazó barna utazó-ládát, keresett magának egy diákoktól kevésbé nyüzsgő fülkét. Nemsoká talált egyet, eltolta az ajtaját, és otthagyva az ülése előtt holmi-tartó ládikóját, átrohant a szemközti fülkébe, elintegetni az anyukáját, Londont, és elmenni a világ végén elterülő Tiltott Rengetegbe, mely édesanyja megannyi kalandjának szolgált helyszínül, és elmenni a Roxfortba, hogy az ottani professzorok és professzorasszonyok boszorkányt faragjanak belőle. Annie egy ideig tekintetével kereste Lindát, de nem kellett sok, csupán egy szempillantásnyi idő, megtalálták egymást az egymástól búcsúzkodó szülők és gyermekek, és sietősen rohangálók forgatagában. Édesanyja az elválástól könnyes szemmel futva közelítette amazt az ablakot, melyen az iskolába tartó leánya kihajolt, és boldogan-szomorúan integet neki.
- Ne feledd, érezd jól magad! – Beérve a hatalmas ablaknyílás alá, lábujjhegyre állva egy utolsó, jó hosszú időre utolsó búcsú puszit nyomott Annie arcára. – Szia, kicsim! – utolsó szavait elnyelte a fülsértően hangos sípszó, és a vonatindulási hajlamát jelző pöfékelés is. Linda gerincén végigfutott a hideg, ahogyan eszébe jutott, ő hogy szerette, hogy végre elmehet Londonból, el, egyenesen a Roxfort biztonságot adó falai közé. Átfutott az agyán, mennyire szerette itthagyni mindig csak irigykedő nővérét, aki mindig csak arra panaszkodott, hogy nem ér, hogy Linda elmehet ebbe az iskolába, mert tud varázsolni, de ő nem tud, pedig aranyvérű. Mennyiszer mondták neki, ő és a szülei, hogy nem mehet, mert a kviblik nem járhatnak ebbe az iskolába. Pontosan e miatt az irigykedése és utálatossága miatt szerette őt jó messzire tudni magától mindenki. A szüleit pedig csak harmadéves korától volt jó itt hagyni, ugyanis ők akkor rendszeresen csak üvöltöztek, ráadásul a nyár folyamán alá sem írták neki a Roxmortsba kijáró engedélyt, nem mehetett oda kirándulni. Erre az emlékre keserűen elmosolyodott, és felkapta a fejét a folyamatosan távolodó Roxfort Expressz jellegzetes sipítozására. Még ha nagyon próbálkozott, láthatott néhány halovány gyermekfoszlányt, akik üvöltözve kalimpálnak. Vajon mit csinál az ő Annie-je? Biztosan elővesz egy könyvet, és bár nem valami társasági ember, beszélgetést is kezdeményezhetett a fülketársaival. Meghatottan letörölt egy kósza könnycseppet az arcáról, és megfordulva elhoppanált a parkoló autójához. Egy gombnyomás segítségével kinyitotta azt, és bepattant az ülésre, hogy aztán becsukhassa az ajtót, amit az imént kinyitott. A slusszkulcsot elfordítva berregni kezdett a motor, majd működőképessé vált, és Linda kihajtott a parkoló kocsik forgatagából. Ezt a tragacsot is le kéne cserélni, gondolta magában, majd a nehezen működő rádió felé nyúlt, és bekapcsolta a már kissé karcosan szóló eszközt. Éppen elhunyt mugli férje kedvenc zeneszáma ért véget, így az özvegy nő egy lemondó sóhaj kíséretében kiengedte magából azt, ami ki akart belőle törni. A szemei megteltek könnyel, és mérhetetlen zokogásban tört ki. Próbálta kontrolálni magát, de forró könnyei elhomályosították látását. Még szerencse, hogy közel lakunk, futott át a gondolat Linda sírós elméjén. Egy pár perc múlva beállt a garázsba, és a kocsiajtót becsapva maga után betrappolt a lakásba. A táskáját gondosan lerakva az előszobában található világosbarna cipő-tároló kis szekrényre, besétált a fürdőszobába. A tükör felett magasló hófehér ***ekrényhez nyúlt, és pipere holmijai közül kivett egy kis sminklemosót, és pár darab vattát, és ezt követően sebesen letörülte elmaszatolódott hétköznapi sminkjét. Végülis… Otthonra minek kellene? Úgyis csak takarítani és főzni fog, mint általában szokott. Most azonban más jutott eszébe: rájött, hogy neki még megvannak ős régen írt naplói, melyeket fénykorában, vagyis diákkorában írt. Azokban a kis bőrkötéses pergamen-könyvecskékben volt az élete tizenegy évestől egészen fiatal felnőtt koráig. Amint végzett fontos dolgaival, belépett tágas hálószobájába, és porlepte, rég elfeledett komódjához lépdelt, és kihúzt a annak legnagyobb fiókját. Meglepte, hogy mennyi emlék lakozott e fiókban. Képek az esküvőről, az RBF vizsga utáni hazajövetelről, és még megannyi fotó és iromány. Aztán a fiók legalján lapult hét barna könyv. A naplók.
Linda leült a bőrgarnitúrára, és felcsapta az első éves füzetke legelső lapját. Ez állt a legtetején: 1983. szeptember 3. szerda
Iskola első napja. Az én első napom a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.


Érdekel a folytatás?
Akkor írj nekem egy kommentet!
/FIGYELEM!!!
Ez nem Harry Potter-copy, hanem FANFICTION.





( 31 megtekintés )

Szólj hozzá:

Hope<3 2017. 11. 12. 14:53  
tutifrutti, A cím nem más, csak angolra fordítottam. Illetve azért írtam meg még egyszer, mert aki esetleg nem látta/nem találja az előzőt, az is képben legyen

tutifrutti 2017. 11. 12. 14:50  
Láttam az előzőt is.
Nem értem, miért rakod fel még egyszer. Azt sem folytattad egyébként, pedig tényleg jól értékeltük. Elég lenne megírnod a második részét, vagy ugyan azt a részt, csupán máshogy megfogalmazva. Az, hogy bemásoltad újra, nekem egy kicsit unalmasítva van, főleg hogy a cím is teljesen más. Nem értem a gondolatmeneted.
Viszont ismételten tetszett, folytasd, és többször ne másold be ugyanazt más cím alatt, légy szíves, mert ugyanerre a részre én nem vagyok kíváncsi még egyszer.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat