Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Fény a sötét ellen
Megosztás: f

Fény a sötét ellen

Brage biztosra vette, hogy soha sem nézett ki még olyan rosszul, mint most. Két napot gyalogolni nem kis dolog, főként neki, aki egyetlen kilométer megtétele után is liheg és ájulni akar. Gyomra hangos korgással jelezte, hogy farkaséhes. A feje fájt a kialvatlanságtól és szentül hitte, hogy a lábai egyszer csak leesnek majd. Egyetlen vigasztalódása a távolban feltűnő, kacskaringós, égbe vezető kőhalom volt. Nagyon remélte, hogy nem egy emlékmű az azóta sem látott óriások egyikének, hanem a híd, melyért ennyit szenvedtek. Legalábbis ő és a nő biztosan.
- Ott van! - huppant le a földre Frida, szomjasan megnyalva a szája a szélét. Ha társai nem lennének körülötte, bizonyára vízért hisztizve a földön vergődne, mint egy hal. A halról aztán eszébe jutott, mennyire éhes! Irigykedve bámult a megtorpanó férfira, akinek látszólag semmi baja sem volt.
- Na és akkor nem megyünk? - kérdezte Nikolai, azon gondolkozva, miért is nem jött Nikki, amikor hívta a síppal, mellyel mindig is szokta. Ha a pegazus megérkezett volna, nem érezné úgy, hogy menten összeesik. Bizonyára a világ is kevésbé forogna körülötte és meg tudná ítélni, hogy valójában is osztódott-e a nő és a törpe vagy csak a fáradság miatt lát kettőt belőlük.
- Hadd pihenjünk egy kicsit - Brage a varázsló kardját maga mellé ejtette, utálva a gazdáját, amiért vele hozatta görbesége miatt. - Hullák vagyunk.
- Hát ha itt maradtok, szó szerint is azok lesztek. Igyekezzetek már! Ez csak egy kis túra volt, nem fáradhattatok el!
- Mondd, hogy te friss vagy és üde - bámulta a másik kék szemeit Frida.
Nikolai megforgatta a szemeit, majd arra gondolt, hogy a másik kettőnek igaza van. Pihennie kellene, nem hiába érzi magát olyan gyengének. Persze az egyet jelentene azzal, hogy igazat kell adnia. Na és az persze teljesen ki van zárva! Az egyetlen, akinek itt igaza lehet, az ő.
- Gyerünk már, lajhár banda! - nógatta a társait.
- Tudod mit? - emelte fel a tekintetét Brage a talajról. - Inkább itt maradok és várok újabb kétszáz évet egy hozzád hasonló nagy harcosra, aki kevésbé önző!
- Hát maradj! - dühítette saját magát Nikolai. - Úgy sincs szükségem egy törpére!
Frida nagyon szerette volna jól megverni valamelyik hímneműt, hogy térjen észhez, de még mielőtt elindulhatott volna, furcsa hangra lett figyelmes az égből. A sötét égboltra emelte tekintetét, majd azonnal ki is szúrta a szárnycsapások gazdáját. Ám még mielőtt elkiálthatta volna magát, a vörös sárkány lecsapott.
Nikolai, ha nem fájt volna a feje, sikoltani tudott volna, amikor a karmos láb a semmiből a földre szorította. Első gondolata azonnal a kardja volt, de az jó pár méterre hevert tőle, a megdermedt törpe mellett.
- Frida! - kiáltott a nőnek, aki két társa közül megbízhatóbbnak tűnt jelen pillanatban. - Dobd ide a kardom!
A sárkány hátáról a felszólításra maszkos alak ugrott le a sárkány hátáról. A maszk csontfehér volt, groteszk ellentétet alkotva a sárkány vörös-fekete színével. Nikolai azonban nem tudta beazonosítani, hogy mit is ábrázol a maszk. Annyit biztosan tudott, hogy egy arc volt, mely cseppet sem volt olyan rémisztő, mint amilyennek azt viselője gondolta.
A varázsló az ismeretlen intésére térdre ereszkedő nőre bámult, kissé dühöngve annak tehetetlensége láttán. Kelletlenül ismerte el azonban, hogy fáradtan és éhesen nem kérhet színvonalas teljesítményt.
Az ismeretlen a köves talajon húzta maga mögött a kardját, mely irritáló, fémes hangot hallatott. Nikolai szentül hitte, hogy ha ettől nem őrül meg, akkor semmitől. Izmait megfeszítve igyekezett szabadulni a sárkány markától, de hiába fészkelődött, nem tudott mozdulni.
- Nyughass! - mordult rá az ismeretlen, majd a kard is a nyakához ért, amikor nem engedelmeskedett. Erre aztán ledermedt és a maszkkal takart arcra bámult. - Solskinn hírt kapott arról, hogy néhány nevetségesen gyenge alak megpróbál hadba lépni ellene.
- Már hadban állunk! - mordult vissza Nikolai, őrült dühöt érezve főellensége neve hallatán. - És Solskinn meg fog halni!
- Ugyan már! - legyintett a másik, majd hátat fordított a férfinak és a nőre emelte tekintetét. Ravasz mosoly terült el az arcán, de ezt takarta a maszkja.-Ő meg ki?
Nikolai nem válaszolt, kezeit kiszabadítva fényes gömböt készített és karjával lendületes mozdulatot téve az ismeretlen felé küldte. Hirtelen kitalált harci módszere bevált, az éppen megforduló alak hanyatt vágódott az arcába csapó gömb miatt. Maszkja elrepült, így láthatóvá téve a friss égési sérülésekkel büszkélkedő, durva fejet.
Nikolai arcán győztes mosoly suhant át, majd lehunyta a szemét, amikor az ő okozta sérülés miatt ijesztővé váló alak feltápászkodott és kardját a leszorított varázsló mellett a földhöz csapta.
- Solskinn halhatatlan! - üvöltötte az égési sérült, majd szeme vadul a nőre villant, de még mindig a férfihez intézte szavat. - Ő a harcosod! Ő, igaz?! Ezek szerint neki kellene legyőzni az én nagy uramat, a sötétség uralkodóját? Neki?
Nikolai ezt igazán sértőnek találta. Szerette volna azt mondani, hogy nem, mert ő az, ám mivel ő másképp értelmezte a legenda sorait, úgy gondolkozott, mint ellenfele. Vagyis szentül hitte, hogy a nő a nagy harcos, Solskinn legyőzője. Egyértelműen ezért is olyan irigy rá.
- Magammal viszem - döntött az ismeretlen, majd kardját a varázslóként azonosított nyakához érintette. - Van ellenvetésed?
Nikolait kirázta a hideg a penge érintésétől, ráadásul élni akart, hogy meggyőzhessen mindenkit, egy nő nem lehet a nagy harcos! Elvégre nő! Egy futópillantást vetett Fridára, majd közölte válaszát.
- Nincs.

Várom a véleményeket!

( 27 megtekintés )

Szólj hozzá:

Virsli 2017. 11. 15. 15:11  
Örülök, tetszett Itsme! És annak is, hogy kedveled Fridát!

Itsme 2017. 11. 11. 17:46  
Ahw, imádtam*-* Én szeretem Fridát, szerintem tök jól ellennék vele, ha taliznánk xD
Folytasd*-*^^


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat