Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Dream 3.
Megosztás: f

Dream 3.

A második edzésnek vége lett, lecsutakoltam Tangót, és leültem egy szalmabálára. Vártam, amíg el nem jön az áhítattal várt ebéd ideje, közben visszaemlékeztem Angyalra, arra a szürke arab kancára, akin megtanultam lovagolni. Amikor először megláttam a enyhe kék szemű lovat, nem igazán tetszett, de néhány jól sikerült lovaglás után megszerettem a kivételesen jó iskolalovat, szinte hozzám nőtt. Ő is kedvelt engem, ezt akkor tudtam meg igazán, amikor rálépett egy rúdra, még elég kicsi koromban, majdnem fejre esett, viszont sikerült megtartania az egyensúlyát, de abban a pillanatban estem a nyakába, és csúsztam le oldalra. Nem engedtem el a szárat és láttam, hogy fejét magasra tartva rángatja azt. Én ezt úgy értelmeztem, hogy megpróbálta megakadályozni, hogy leesek, habár ez szinte lehetetlen. De ha ezt is próbálta, nem jött be a terve, leestem. Ezután még volt sok szép évünk együtt, pár tereplovaglással, mondjuk csak lépésben. Vele eljutottam a vágtáig. Lassan kiöregedett, eladták. Nem sokkal azután megkérdeztem az oktatót, most hol van, és ő vállamat átölelve, kedvesen és egyben szomorúan elárulta a szomorú valóságot. Angyalka elpusztult. Pár heti szipogás után folytattam a sportot Bolygón, a pej herélten, akit a tábor idejére Jakenek adtak. A földet bámultam és megláttam két fekete sportcipőt. Felpillantottam és ott állt előttem.
-Segítesz ellátni Bolygót, nem akar nyugton maradni-kérte segítségemet Jake.
-Persze-mondtam átlagos hangon, habár nem volt olyan könnyű. Miért pont engem kért meg? Nem, lehetetlen.
-Fogd meg a szárat és tartsd elé ezt, aztán add oda ha szólok-nyomtam a kezébe egy répát-Bolygó, viselkedj-mondtam határozottan, megelőzve, hogy a herélt kitépje a szárat a fiú kezéből. Leszedtem a nyerget a lóról, miközben magyaráztam hogyan kell. Kicsatoltam a torokszíjat, majd megkértem a srácot, szedje le, ez nem esett nehezére.
-Oké, add oda neki-mondtam-amúgy Alessia nem mutatta meg, hogy kell?
-Megmutatta, sikerült is, de ennek itt elment az esze-vakargatta a pej füle tövét-csutakoljam le?-Ha akarod-vontam meg a vállam-azzal nem lesz semmi gondod, imádja a kefélgetést.
-Rendben, az tudom hogy kell-mosolyodott el. Nemsokára az istálló és a pályák között felállított asztalnál ültem barátnőm mellett, ételre várva. Körbenéztem, de Jake még mindig nem érkezett meg. Talán gondjai akadtak? Már éppen meg akartam nézni, hol van, amikor odarohant az asztalhoz, és leült az egyetlen szabad helyre. Mellém. Ebéd közben sokat beszélgettünk hárman, Jake, Kelly és én. Az étel elfogyasztása után, a harmadik lovagláson csapatverseny volt. Öt embert kiválasztott Alessia, hogy válasszanak embereket. Jake volt az egyik és engem választott legelőször. Harminc és százharminc méternél állt minden csapatból egy lovas, mögéjük néhány csapattag állt. Száz méter váltóztunk, a mi csapatunk nyert, hála Isának, az egyesület legjobb lovasának, Alessia lányának és lovának, Hercegnek, a barna-fehér tarka heréltnek. Volt még pár nagyobb nálunk, különben esélyünk sem lett volna. Az óra végén lecsutakoltam tangót, mivel még mindig ő az enyém, Rachel még Záporral sem bír, persze ki van akadva. Őszintén sajnálom szegény kancát, szerencsétlen napok következnek számára. Rachel sarkantyút hozott, persze nem tudja használni, rángatja a szárat, fogadok hogy a sárgának teljesen kikezdte a zabla a száját, ez egy érzékeny pont. A ló azt is megérzi, ha egy légy rászáll, mennyire fájhat neki, ahogy valaki sarkantyúval teljes erőből rugdossa! Elindultam hazafelé. A nem messze lévő otthonom felé baktatva gondolatban szidtam magamat:
-Nagyon tehetséges lovas, és kedves, jó fej, meg helyes is-vallottam be magamnak, mit érzek- “De nem! Nem vagy igaz Kitty! Még csak egy napja ismerem és...Nem zúghatok bele egy nap alatt! Miért vagyok ilyen, eddig nem igazán érdekeltek a fiúk, most meg egy nap alatt beleszeretek Jakebe!
Egész úton szidtam magam. Otthon anyukám süteménnyel várt, ami mindig boldoggá tesz.
-Kitty, van számodra egy meglepetésem, menj hátra, ki az udvarba-szólt hozzám Apa. Sokszor van nap, amikor Apu meglepivel készül, de kint még nem volt. Hát persze! A bicaj, amit már olyan régóta akarok! Eddig Anyáéval jártam, de mindig is vágytam egy sajátra! Hátrarohantam, és se kép, se hang. Sokkal jobb, mint a bicikli. Nem, ilyen nincs. Ott állt a fánkhoz kötve egy négylábú, enyhe kék szemű, hófehér élőlény, ívelt nyakkal, gyönyörűen befont sörénnyel és farokkal.

Biztos vannak hibák, hogy ezeket kijavítsam, építő kritika kell, kommentekkel ne kíméljetek!

( 35 megtekintés )

Szólj hozzá:

nonti 2017. 10. 14. 20:36  
Igen, a betűformázást nem úgy terveztem, azt nem tudom, hogy csináltam. Én nem tudom, hogy kell írni az e-re végződő neveket, és rengeteg könyvet olvasok, abból majdnem az összes lovas, azért van köztük más állatos, a legtöbb szerelmes, de nem tanulok belőle

Dark Light 2017. 10. 14. 12:08  
A végén a betűformázás egy kicsit elcsúszott, gondolom nem így tervezted.
Vannak helyesírási hibák, ezekre nem ártana fokozottan odafigyelni.
Úgy egészében semmi sem történt. Lassíts, nem hajt a tatár! Egy történet a részletektől az igazi, nem attól, hogy ledarálod.
A párbeszédnél még mindig hibáid vannak, pedig már figyelmeztettek rá. Nézz bele más, jól megírt történetekbe vagy olvass sok könyvet, hogy tanulhass.  Például nem ártana szóközt tenni a gondolatjel után, hogy el lehessen különíteni a magyarázó szövegtől.
UI.: Ha jól tudom, az "e"-re végződő neveket kötőjellel toldalékoljuk.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat