Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Ashley1998)

ERROR
Megosztás: f

ERROR

- Alaska! – kiáltott fel Fred, mire mindketten, mint az őrültek, csaholva, farkunkat hevesen csóválva ugrándoztunk a kerítés mellett.  Apa kezében Alaska pórázával a kezében cserkészte be és kapta el a szukát, majd alaposan elnáspángolta. - Húha, sosem szeretnék megszökni… - gondoltam ekkor. Ezután hazamentünk, és kaptunk enni, majd beköszöntött az éjszaka, és mind lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel miután a lányok elmentek iskolába, apa és anya pedig dolgozni, Alaskát alaposan kifaggattuk, hogy mit csinált.
- Szóval, hol voltál eddig, és mi köze ennek a fura szagodhoz? – feküdtem le makacsul a szukával szemben.
- Kiskutyáim lesznek! – bökte ki egyenesen, mire elsőnek nem is tudtam mit reagálni, csak értetlenül pislogtam. Ezután még rengeteg kérdéssel bombáztuk le a szukát, és így ment ez délutánig, mikor is a lányok hazajöttek, de mindketten nagyon rosszkedvűnek tűntek. Mya becsapta maga után az ajtót, viszont mikor Salia is bement, ismét csapódott az ajtó, és hangosan veszekedni kezdtek. Egyből a nappalihoz rohantam, és mikor mindketten ordibáltak egymással ugatni kezdtem, hogy fejezzék be. Végül mindketten sértődötten elvonultak szobáikba, és ezután értek haza apáék. Mindketten meghallgatták a gyerekek panaszát, majd leültették őket a kanapéra, a nappaliba. Természetesen én ott ugráltam az ajtóban, Fred szintén kuksolt befelé, és ekkor kinyílt az ajtó, azzal mindketten kitűnő lelkesedéssel rohantunk be, hevesen csóváló farokkal nyalogatva meg gazdáinkat, majd természetesen körbe szimatoltam, és loptam is egy csomagolt cukrot, amit viszonylag hamar elkoboztak a helyhiány miatt. De végül is boldogan másztunk fel kisgazdáink ölébe, a kanapéra. Ahányszor veszekedni kezdtek, mi arcon nyaltuk őket, így végül kibékültek.
- Nincs is jobb, mint a béke! Meg unalmasabb sincs nagyon, szóval hova dugtátok azt a cukorkát? Csokit mindenkinek, de legfőképp nekem! … Jó, Fred is kaphat, de csak mert szeretem! – pattantam fel, majd körbe udvaroltam Apát is, és megszereztem a zsebéből a cukrot, majd futni kezdtem kifelé, Fred utánam, és utánunk az egész család.
- Nem, Sarah, fujj, nem szabad! – kiabálták, de én csak önfeledten rohangáltam fel-alá.
Másnap az orvosnál kötöttünk ki, és az a fehérbe csomagolt démon megint piszkált, mivel lenyeltem a cukrot, csomagolásostul. - Ahj, nem érte meg ez a cukorka!

Remélem tetszett!

( 79 megtekintés )

Szólj hozzá:

cegelil201 2017. 10. 14. 11:43  
Kimbra, köszönöm szépen, már íródik! ^^

Kimbra
 
2017. 10. 11. 16:36  
Nem tudom ki pontozta le, de kár volt.
Nekem nagyon tetszett, az előző részeket elolvasva összeállt fejemben a kép^^
Örülnék ha írnál folytatást:3

cegelil201 2017. 10. 10. 18:24  
Köszönöm szépen, ígérem, hogy a következő részben több lesz a leírás! ^^

Elza01 2017. 10. 09. 23:33  
Tetszik a történet, bár az események tényleg gyorsak, és egy kis leírás sem artana neki, de biztosan jó lesz! ^^
*ártana

cegelil201 2017. 10. 08. 19:34  
Köszönöm szépen, ígérem hamarosan több lesz a tájleírás, és több lesz minden egyéb leírás, viszont a szobákról nem is valószínű, hogy több leírás lesz, hiszen kinti kutyusok.

AliNati2 2017. 10. 08. 19:28  
Gyorsak az események, két napot lepengettél pár sorban. Még olvastam volna, egyelőre a szereplőkről sincs sok elképzelésem, a szobákról, a tájakról, ahol járnak, amit látnak. Amúgy nagyon tetszik, folytasd!

Marshmellow 2017. 10. 08. 18:46  
Nagyon jó, folytasd!

cegelil201 2017. 10. 05. 19:36  
Köszi Ancsi, valószínű, hogy jövőhéten küldök be új részt

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat