Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Élet az események tengerében
Megosztás: f

Élet az események tengerében

 -Most pedig itt az ideje, hogy négyszemközt beszéljünk egymással, Flóra - parancsolta.
- Miről szeretne velem beszélni Sára? - kérdezte.
- Mindenről, de legfőképpen a múlt érdekel - jelentette ki.
- Ugyan már! Maga csak Francesca miatt szomorkodik, és semmivel nem törődik még a saját unokáival sem foglalkozik, főleg azóta, mióta Dezső visszatért a háborúba - kiáltotta.
- Hogy mersz velem ilyen hangot megütni?! Lehet, hogy te vagy immáron a ház úrnője, az ilyen viselkedést, senkinek nem vagyok hajlandó elnézni vagy eltűrni - kiabálta.
- Fáj az igazság? Hát fájjon is, de jó sokáig asszonyom - mormolta.
Ezután némán meredt egymásra a két asszony. Az idősebb szemében a megvetés, a gyűlölet sugárzott, míg Flóra szemei győzelemtől csillogtak. A fiatal kismama úgy érezte itt az ideje annak, hogy végre kiderüljön az igazság. Nem tudta férje vajon egyetértene vele ebben a percben, de úgy érezte nincs más választása. Ki kell öntenie magából az évek alatt felgyülemlett haragot, keserűséget, bánatot. Ennyivel tartozott Amarilla és Francesca emlékének. Tudta jól, hogy édesanyja és testvére egyetértenének döntésével, még ha nem is ismerhette már őket. Párja elbeszéléséből tudta, hogy húga szíve jósággal volt tele, és soha nem ártott volna senkinek sem. Emlékezett rá, Dezső milyen fájdalommal beszélt arról, hogy milyen önfeláldozóan és bátran szállt szembe a Titanic fedélzetén édesanyjával, hogy aztán férjével együtt maradhasson egészen a hullámsírig. Úgy gondolta most az egyszer ő is bátorságot önt magába és végre elmondja azt, ami a szívét nyomja. Nem halogathatja tovább ezt a beszélgetést, hiszen Sára nem annak hiszi, aki. Ő úgy sejti, hogy csupán a vagyon és a házasság miatt döntött mellettük, eszébe sem jutna más lehetőség egy korabeli fiatal lánynak. Némán nézett a haragos asszony szemébe, majd csendes elszántsággal így szólt:
- Itt az ideje, hogy végre bemutatkozzam Önnek, Sára. Gondolom már nem ismer meg, hiszen öt esztendős voltam, mikor utoljára engem látott. Bizony én vagyok Amarilla és Lucas egyetlen leánya, Florina. Nagymamám tíz éves koromba örökbe adott és Magyarországra kerültem nevelőszülőkhöz. Eger volt az én otthonom, ott nőttem fel - mesélte.
- Szóval visszajöttél, hogy bosszút állj azért, amiért nem engedtem, hogy édesapád neveljen fel téged - állapította meg.
- Téved én nem vágyom másra, mint békére. Bár nem tudom az okát annak, miért kellett távol lennem apámtól, mérhetetlenül fájt a viselkedése. Egyet viszont tiszta szívemből sajnálok, hogy soha nem ismerhettem meg az egyetlen testvéremet, a húgomat, Francescát - vetette ellene.
- A sors azonban megtagadta tőled ezt a kegyet - jegyezte meg.
- Legnagyobb bánatomra igen, de legalább ismerhetem és felnevelhetem a gyerekeit, akiket hátrahagyott - felelte.
- Teljesen más jellemmel rendelkezett, mint te. Szeretettel gondoskodott családjáról férjét pedig szerelemmel szerethette. Ez lett azonban a veszte is, hiszen választhatta volna a másik utat, de ő rosszul választott - kiáltotta.
- Maga is ugyanezt tette volna a helyébe, ha abban a helyzetben lett volna - vágott vissza.
- Hallgass fogalmad sincs róla mi történt azon az éjjelen. Mindazonáltal elküldeni nem foglak, hiszen Dezső hitvese vagy, de ne várd tőlem, hogy kedves legyek hozzád. Minden úgy marad, ahogy volt, te a gyerekekkel foglalkozol én pedig végzem a magam dolgát - döntötte el.
- Ahogy akarja asszonyom - felelte.
Ezután méltóságteljesen kilépett az ajtón és kiment a gyerekekhez. Tudta jól, hogy jól cselekedett, mikor elárulta az igazságot egykori mostohájának.   

( 21 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat