Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Juhászkutyi.)

Friendship
Megosztás: f

Friendship

 A nap égető sugaraitól megvédett a sűrű lombkorona és csak itt-ott "csordogált" be a levelek között. Mikor beljebb értük néhol megpillantottunk pár szintén kalandozót és végül a madár csicsergés is belopózott a fülünkbe. A magas füvet volt ahol már lejárták helyettünk, de ezeket a helyeket inkább kerültük, mert ha már voltak ott mások és nem találtak semmit nem érdemes arra menni.
"Mármint ha hullát keresnénk. De nem keresünk."
- Ez sok ihletet adhat a könyved leíró részeihez - gondolkodott hangosan Bálint.
- Honnan tudsz a...
- Mondjuk ha nem 0000 lenne a pin kódod akkor nem éreznék késztetést, hogy feltörjem - mondta egy "nem egyértelmű?" mosoly és szemöldök felemeléssel.
"Francba. Tudtam, hogy nem kéne a telefonomon is tárolni a részeket."
De igaza volt. Nagyon szép volt az erdőnek minden egyes centimétere. Igazán megindító mögé képzelni a történetiket.
Már 3 éve nem járt benne senki. Elméletileg rendőrök járták nap, mint nap az eltűntek után kutatva, de ennek nincs sok jele.
- Amúgy végül meglettek a gyerekek? - kérdezte, minta csak a gondolataimban olvasna.
Ijesztő egy kicsit, bár sokszor csinálja. Sokszor jár ugyanazon az eszünk.
- Hahó... Föld hívja Lilit! - integetett a szemem előtt.
- Töltött káposzta - vágtam rá egyből.
- A csokis kekszet jobban szeretem  - mondta úgy, mintha ez a párbeszéd teljesen normális lenne. Mondjuk nálunk az is csak én képedek el néha, hogy miket vagyunk képesek összehozni.
- Nem tudom, de nem tőled lakott két utcával arrébb az egyik? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Hát a szüleim szerint az a család elég dilis lett mióta eltűnt a kislányuk. Nem nagyon mentek ki a házukból, de viszont ha a rendőrök mentek hozzájuk már messziről eléjük rohantak. Másokkal nem nagyon beszélgettek így nem tudom mi lett, de szerintem nem lettek meg - mesélte a távolba meredve.
Igaz, hogy sose mondta ki hangosan, de őt is megrázták a történtek. A környékükről elraboltak két kisgyereket egy kisfiút és egy kislányt. Elvileg látták, a szomszédos házban élők hogy látták elhurcolni őket, de persze pár vén öregasszony szava nem éppen a leghihetőbb. Ők is csak figyelemre vágynak így mindenfélét kitalálnak ha kell.
Így mindig is "eltűnteknek" voltak nyilvánítva és az újságokban is így jelent meg.
A legutolsó nyomuk egy sárga esőkabát volt amit a kisfiú viselt az eltűnése napján. Ebben az erdőben találta meg egy kutyasétáltató nő, pár méterrel beljebb, mint a sárga kerítések voltak.
"Végül mit is keresünk? Hullát vagy a túlélőket? Hős megmentő vs elmondhatjuk magunkról, hogy láttunk két gyerek holttestet."
- Pillangó.
- Hmm!? - kiriadva a gondolkozásomból észrevettem, hogy mennyire bentre kerültünk már. Teljesen sötét volt, a lombkorona alig engedett be bármennyicske fényt, de ezt megcáfolva épp a szemünk előtt repült el egy majdnem világító szárnyú pillangó. Végig gondolva valószínűtlen, hogy világítana inkább foszforeszkált, vagy visszaverte azt a minimális fényt ami bejutott.
Ezt a gondolatmenetet nem követve Bálint előkapta a telefonját és a videózást elindítva utánafutott. Én se igazán tehettem mást, így hát fogócskába kezdtünk.
A fiú a pillangót, én a fiút kergettem.

( 82 megtekintés )

Szólj hozzá:

Peasy
 
2017. 09. 26. 20:46  
nem gondoltam volna, hogy eljutok eddig a részig. Megleptem magam.
Bári gaz, hogy lennének még ötleteim és terveim is voltak, de így valahogy megint n jön össze semmi. Úgy tűnik ez a sorozatom is befejezetlen marad. :C


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat