Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Stormy)

Misadventurous
Megosztás: f

Misadventurous

- Maradj ki ebből! – vicsorgott, hirtelen úgy éreztem, hogy nem is a nevelőapám, hanem egy gyilkos áll előttem, aki mindenkit meg akar ölni, aki megakadályozza őt.
Anya szemei kikerekedtek, megszeppenten kapkodott levegőért, résnyire kinyitott szájjal, hátrasunyt fülekkel és lábak közé szorított farokkal. Komótosan hátrált, lábait egymás után, remegve noszogatta mozgásra, Grayson azonban nem tágított. A fekete szuka felé lépett, aki ijedtében hátravetődött és a barlangfalnak csapódott.
A levegő megfagyott, csak a kan vércsitító morgása hatolt a légtérbe rendíthetetlen állandósággal. Mélyet nyeltem, figyeltem a hatalmas farkas szemeit, melyek az eddigi barackszínükből egyszeriben vörösbe hágtak át. Agyam kattogott, szívem vad oroszlánként ugrált bordáim erős börtönében. Moccanni sem tudtam, mit tehettem volna, hogyan védhettem volna meg? Milliónyi kérdés fogalmazódott meg abban a szent pillanatban bennem, de végül tekintetem a rémült, feszült, könyörületért vinnyogó szukára vándorolt, akinek mellkasa úgy emelkedett és húzódott vissza, mint a tenger hullámai. Még a lehelete is látszott, pedig csak mi éreztük a levegőt fagyosnak, kellemetlennek.
Grayson amennyire csak tudta, kivillantotta fogsorát, én pedig egyre jobban remegtem. Anya! Meg kell mentenem! Ügyetlenül felvergődtem, és remegő mellső lábammal tettem egyetlen lépést a két lény felé, de abban a pillanatban erőtlenül csuklottam össze. Gyáva voltam, gyáva ahhoz, hogy megvédjem életadómat. Könnyeim elködösítették látásomat, csak két fekete foltot láttam, azok is úgy táncoltak a sós cseppek mögött, mint a tükörképek.
Anya… Nem lehet!
Grayson, mint a raboló hal, hirtelen csapta állkapcsát Anya torkára, a szuka pedig könnyekkel telve felnyüszített, és levegőért kapkodva megeresztett néhány sírást megelőző grimaszt. Remegve feküdtem a földön, láttam, ahogy a földre csöpög valami élénk vörös színű folyadék, és magyarázat nélkül is tudtam, hogy életben maradt szülőm vércseppjei azok.
- Anya! – nyüszítettem rekedt hangon, és nagy nehezen felálltam, de lábaim ismét kicsúsztak alólam, így a hideg kőről figyeltem az eseményeket.
- Megmondtam, hogy nem avatkozhatsz bele, Millie! – morogta Grayson, ügyet sem vetve rám.
A szuka könnyekkel telve bólintott, de már látszott rajta, hogy nem sokáig bírja levegő nélkül. Könnyeimet úgy húzta a gravitáció, mint egy labdát. Összeszorítottam a fogaimat, de még az állkapcsaim is remegtek, így halk kattogást hallattam. Akadozva igyekeztem elcsípni némi levegőt, de úgy éreztem, hogy még a légkör is jégből van. Karmaimmal végigkaristolva a padlót hátracsúsztam a falhoz, odasimultam jegesen hideg oldalához, és néhány könnycseppet elengedve figyeltem az eseményeket. Korholtam magamat, hogy nem ugrottam fel és téptem darabokra Graysont, de nem mertem. Féltem. Szánalmas voltam, vagyok. Félek meghalni a saját édesanyámért. Rettegek, miközben őt megvédhetném.
Szaporán a levegőért kapkodva letettem a fejemet, és sziszegve, halkan szipogva, hüppögve figyeltem, ahogy a kan elereszti Anya nyakát, és tesz felém pár lépést, de továbbra is a szukát figyeli.
- Ez a mi ügyünk – tette hozzá eddigi mondandójához már nem morogva, de amint felém irányította mardosó, tépő tekintetét, rögtön összehúzta szemeit, ezzel bizonyítva, hogy eljön, amitől féltem.
Minden egyes másodperc egy örökkévalóságnak tűnt, a kan karmai lassú lépteit követően hangos koccanással árasztották el a barlang nyugtalanító csendjét. Komótos tempója még rémisztőbb volt, azt kívántam, bárcsak megiramodna felém és tépne minél hamarabb cafatokra, de sejtettem, hogy ez is egyfajta kínzás, amit felém küld. Szemei villogtak, táncoltak előttem, én pedig apróra összehúztam magamat, és mint akit a jeges vízből húztak ki, remegtem. Megállt tőlem pár lépésnyire, végigmért. Többször is. Több órának tűnt, mire megtörte a csendet követelőző hangjával.
- Van még miről beszélgetnünk – morogta.
- Nincs! – nyüszítettem fel azonnal, de amikor lépett egy újabbat felém és közel hajolt hozzám, megértettem, hogy ezzel csak bajt csináltam magamnak.
- Tessék? – villantotta ki fogait hörögve, én pedig igyekeztem távolabb húzódni tőle, de lehetetlen volt.

Hoy minna :3 Igyekeztem izgalmasra megírni, köszönöm a közreműködést a képregényemnek :"D Hogy tuttinak is legyen ideje olvasni, egy kicsit lerövidítettem, remélem, azért így is élvezhető. Puszi pacsi, Molly és Lucy :3

( 95 megtekintés )

Szólj hozzá:

cegelil201 2017. 09. 24. 14:14  
Továbbra is imádom! Kezdek felzárkózni!!! Yaaay!

AliNati2 2017. 08. 13. 20:55  
Köszönöm szépen, nagyon jól esik :3

Frostbyte 2017. 08. 13. 20:39  
Egyszerűen imádom a sorozatot *-* Erre nincsenek szavak <3

AliNati2 2017. 08. 13. 12:54  
Zerra, köszönöm szépen, de szerintem igenis van még hova. Sejtettem, hogy ilyen nézőpont is lesz, elvégre is, ha úgy nézzük, Szike rengeteg mindent hibázott puszta nyolc hónap alatt. Igyekszem, már írom, csak kicsit elakadtam.

Zerra
 
2017. 08. 13. 12:47  
Nekem nagyon tetszett, tényleg nagyon jól fogalmazol *-*
Most csalódtam picit Szikében, azt vártam, megmenti az anyját...
Folytatást követelek :3

<3Detti<3
 
2017. 08. 12. 21:38  
A lényeg hogy jó. Sőt, fantasztikus. Téma lezárva. : D

AliNati2 2017. 08. 12. 21:14  
De, nekem annak tűnik >< Eh, mindegy, ebből még a végén vitatkozás lesz :"D

<3Detti<3
 
2017. 08. 12. 21:12  
Nem összecsapott firka, teljesen el tudom képzelni, a helyszínt, a környezetet, meg ahogy leírod, hogy ki és mit csinál. A hangokat szinte hallom a fejemben, a szívdobogást, a karomcsikorgást.
Hű, de költői.

AliNati2 2017. 08. 12. 21:04  
Detti, tudom, elkeserítő vagyok, hogy nem akkor küldtem be, amikor jelen voltál :"D
Köszönöm szépen, nagyon igyekeztem megteremteni a hangulatot, de végigolvasva egy összekapkodott kis firkának látszik.

<3Detti<3
 
2017. 08. 12. 21:01  
Oh, nem vagyok pár óráig és kijön egy új rész, háát *w*
Nagyon tetszett, valami hihetetlenül fogalmazol, jó a szókincsed és bő. Imádom.^^

AliNati2 2017. 08. 12. 20:45  
Eh, nem akarom ezt így leírni ide, hogy mi az az ok, itt asszem nincs helye a családi gondoknak.
Jó, jó, igyekszem, tényleg köszi :"D

Katica2013 2017. 08. 12. 20:11  
Hm, hívhatol Katának, nem szimpatizálok a nevemmel, de valamivel erőteljesebben sugallja, hogy mennyire nagy szőke lángelme volnék. (#ego)
Ok? Itt nincs mese, ki kell hogy add, mert nekem nem elég, ha csak egy nevelde oldalain várom, hogy "na mikor jön az új rész?". Máris leállt a vesém, annyira izgulok. D': Folytasd jó hamar, vagy ha nem, akkor küldöm a pénzt a kiadatásra. ^^

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat