Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Stormy)

Mana, viselkedj! IV.
Megosztás: f

Mana, viselkedj! IV.

Július 7., péntek

Ma nagyon szomorúan ébredtem, ugyanis eszembe jutott, hogy tegnap lefoglaltak, és hat nap múlva elvisznek. Bár, ha belegondolok, az egyik szemem sír a másik nevet, mivel ma elviszik Bobót. A Mama szomorú, és bevallom, egy kicsit én is, mert akár rossz kutya, akár nem, a testvérem, az ötből.
  - Pihe! Pihe! - Suttogott nekem Gitta, megpróbálva nem felébreszteni a mélyen alvó tesóinkat.
  - Hm? - emeltem fel a fejem kíváncsian
  - Ja, csak annyi, hogy... Hát... Egy kicsit félek. Hogy engem nem fognak elvinni, mert szerintük nem vagyok szép, meg okos, meg blablabla. Te hogyan csináltad, hogy megtetszettél, mint kutyus annak a házaspárnak? - kérdezte egy kissé elcsukló hangon
  - Ugyan, Gitta - sóhajtottam megértően - Közülünk neked van a legszebb színed, és meglásd, akik eddig engem, vagy akár Bobót választották, nem fognak olyan jól járni, mint a Téged megvásárló család. Azért mert annak a nőnek, meg a kislánynak mi tetszettünk meg, és nem te, nincs jelentősége. Egyébként meg sehogyan sem csináltam, elbújni szerettem volna, csak nem jött össze - vigasztaltam odabújva hozzá
  - Köszönöm - suttogta meghatottan Gitta - Ez most jól esett. Azt hiszem, te fogsz a legjobban hiányozni mindenki közül - mondta, nekem pedig egy krokodilkönnycsepp végigcsordult a pofámon. Na, elérzékenyülésemnek egyszerűen annyi az oka, hogy pont ezt akartam elkerülni. Az érzelgősködést. És bár ezt nem mondtam meg a mellettem fekvő testvéremnek, nekem is ő fog a legjobban hiányozni.

KÉT ÓRÁVAL KÉSŐBB

Na, végre! A gazda rengeteg ajtó-kapirgálás után kinyitotta nekünk az ajtót, és öntött nekünk két tál ételt. Olyan éhes voltam, szerintem egyedül is meg tudtam volna enni azt a két tál tápot! Persze lehetőségeim száma igen csak csekély volt, mégis bátran furakodtam oda a tálhoz, és békésen falatozni kezdtem. A Mama szomorúan nézett minket, de fark csóválva, aztán rászólt Pufira, hogy ne egyen annyit, hogy utána kihányja az elfogyasztott mennyiséget. Nem sokkal ezután tele pocakkal vágódtam el a puha pázsitra.
  - Húú, de tele vagyok - szuszogott mellettem Mazsi, a fültövét vakargatva
  - Én is - kuncogtam
  - Gyerekek, ugye nem ettétek túl magatokat? - kérdezte aggódón Mama
  - Nem - feleltük teljes összhangban
  - ...tudom - Tettem hozzá, átfordulva az oldalamra, így némileg kellemesebben heverészve. Ekkor a gazda lépett oda hozzánk, és kíváncsi tekintetünket figyelmen kívül hagyva, felemelte közülünk Bobót, annak minden ficánkolása, és a Mama ugatása ellenére.
  - Csend legyen! - rivallt rá a Mamára egy kissé idegesen az öregúr, aztán Bobóra fordította a tekintetét. - Gyere csak, te kis makranci. Megjöttek érted - mosolygott vidáman, mintha nem az előbb kelt volna ki magából. Egy pillanatra, mielőtt persze felálltam, hogy körbe ugrálhassuk a gazdit, láttam, hogy a Mama szemében könny csillan. Ezzel persze nem foglalkozhattam sokat, éppen mentőakcióm volt. Így nehéz gyomorral, de fel kellett állnom, mielőtt búcsú nélkül elviszik közülünk a legrosszabb testvérünket, aki akárhányszor meg is bántott bennünket, ugyanúgy szerettük. Azt hiszem, Pufi küzdött érte a legjobban, ugyanis ő okozta a legtöbb karcolást pici kis karmaival a gazda lábszárára. Persze ezek a kis sebek idővel megszokhatók, és mivel ez az ember már elég régóta foglalkozik kutyák eladásával, már bizonyosan hozzászokott. A gazda szépen, lassan, nyugodt tempóban haladt előre, folyamatosan cirógatva Bobó fejét, aki a két hatalmas tenyérben mozgolódott, és rugdosott. Ekkor jött el a pillanat, amikor hallottuk, hogy csengő hasít a szép, nyári és nyugodt vidéki csendbe.

Sziasztok! Nem tudom, nektek hogy tetszett ez a rész, nekem ez volt az eddigi egyik kedvencem.<3 Nem mellesleg szerintem pont olyan érzelgős lett, mint amilyet szerettem volna. Várom a kommeteket, és remélem azért elolvastátok egy páran^^

( 44 megtekintés )

Szólj hozzá:

Raceline 2017. 08. 14. 9:38  
Fostbyte, köszönöm, igyekszem^^

Frostbyte 2017. 08. 13. 20:51  
Nagyon aranyos rész lett, folytasd ^^ <3

Raceline 2017. 08. 13. 8:55  
Katica2013, Köszönöm, megfogadom a tanácsaidat, és legközelebbre már hasznosítani is fogom őket.

Katica2013 2017. 08. 12. 19:09  
Hm, a párbeszédek még mindig rosszak.
  - Hm? - emeltem fel a fejem kíváncsian „ helyett
- Hm? - emeltem fel a fejem kíváncsian.
Ezt eddig minden részben elmondtam, remélem most már jobban oda fogsz figyelni!
A két órával későbbet a szövegbe kellett volna építened, például:
Két órával később végre a gazda hosszú ajtókapirgálás után kinyitotta nekünk azt, és öntött nekünk két tál tápot.
Ez a mondat így volna értelmes. A vastag szöveg a történetbe építve, nincs szóismétlés, itt rengeteg helyett hosszút írunk, és az étel helyett tápot, hogy pontosabban megnevezzünk egy adott tárgyat, élőlényt, ételt. Ez olyan itt, mint alapjában a faj és a fajta közötti különbség. Az étel a faj, a táp a fajta. Étel a faj, húsleves a fajta (xD). Szóval remélem ez érthető volt.
Párbeszédben az elején is egy szóközt rakj! Ne kettőt, hármat, négyet, ötöt, nyolcat, harmincat! Egyet!
Nagy betűvel csak akkor kezd a párbeszéd utáni részt, ha a dolog nem oda kapcsolódik. A "tettem hozzá" igen is odatartozik, szóval az kisbetű.
Az utolsó mondatban így kellett volna:
Ekkor jött el a pillanat, amikor hallottuk, hogy csengő hangja hasít a szép, nyári, nyugodt vidéki csendbe.
Alapjába véve szerintem jó lett, nem túl érzelgős, csak minimálisan, a megfogalmazás jó, a szóhasználat is, de több mondat is értelmetlenre sikeredett benne a szókihagyások, szóismétlések, rossz szó beillesztése miatt. Jónak jó, elolvasnék egy folytatást.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat