Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Autumn twilight - Őszi alkony
Megosztás: f

Autumn twilight - Őszi alkony

Az ébresztő hangja élesen csattant a szoba békés némaságába. A húszas éveinek derekán járó nő halkan nyögött egyet, ahogy lassan feltolta magát az ágyon. Szinte vakon kezdett el az után a nyavalyás óra után tapogatózni, majd úgy a negyedik visítása után sikeresen le is nyomja azt. A gravitáció hathatós segítségével omlik vissza a párnák tengerébe,de nyugalmát hamar megzavarja a hozzá furakodó Plüss.
Plüss nem szolgált rá a nevére. Közel hetven centi magas és majd két méter hosszú csontos testét tollszerű szőrzet takarta, szarupikkelyes lábai és farka kivételével, hátából pedig egy pár hajszálvékony, bőrredős és karmos szárny magasodott ki, amivel épp Zsuzsa feje felett verdesett. Ő csak arrébb fordult, átölelte az egyik hatalmas párnát, és próbálta kedvencét ignorálni. A bőrhagyó egyik karmos lábával megbökte az emberkupacot, mire egy morranással, és elhajtó mozdulattal jutalmazták. Halkan csipogott egyet, miközben fogai közé vette a nagy tollal tömött vánkost, és kirántotta gazdája karjai közül. Mikor megpillantotta annak álmos és kissé nyűgös tekintetét izgatottan vinnyogott, farka gyorsan tekergett mellette. Pofájával odatolakodott a nő arcához, megszaglászta miközben vékony, fekete nyelvével párszor megnyalogatta azt. Amaz csak ráemelte pilláit, végigfutott a tejfehér szemeken, foltokban látszódó szürkés bőrön, és a két-két fogsorból kiálló agyaron, mely a mosolyra húzott ajkakon túllógva fehérlettek. Kezével végigsimított az orrán pár lehelet könnyű mozdulattal, mire az állat boldogan dorombolni kezdett, ő pedig végre valahára teljesen felkelt, és kitekintett az ablakon.
Az égbolton volt még pár csillag, de lehetett érezni, a nap mindjárt felkel, hogy fényével beborítsa a világot. A fiatal fürgén kiszállt az ágyból, átöltözött és felvette futócipőjét, majd az ajtó felé vette az irányt. Épp kiáltott volna társa után,mikor az megjelent, szájában egy bőr karlánccal, ami feltehetőleg egy régi darab volt. Kék színe már rég szürkére fakult, több helyen megbomlott, és épp földdarabok rondították tovább az így sem divatos darabot. Az ember egy pillanatra megdermedt, majd szigorú pillantással mutatott a padlóra, mire a lény szomorú szemekkel  leejtette az apró tárgyat, ami egy tompa puffanással találkozott a fa parkettával.  Lassan odaoldalgott gazdájához, fejét annak térdéhez dörgölve, halk mormogással kísérve.
- Nem haragszom rád - simított végig egyik szárnyán Zsuzsanna, kissé szomorkás hanggal. - És nem felejtettem el, ha arra gondoltál volna esetleg, mihaszna állat.
A bejárati ajtó halkan csukódott be mögöttük, azt követte a kerti kiskapu, és furcsa kettősük lassú kocogással indult meg a szürkületi utca harmattól nedves betonján.

Egy óra múlva újra zaj költözött az egyszintes házba, habár a személy nem egyezett a hajnali kelővel. A vörös hajú, nyurga tinédzser srác ásítozva lépte át szobájának küszöbét, majd útját a konyha felé folytatta. Közben a házban élő bőrhagyók izgatott ugrándozását, és hangos csaholását igyekezett figyelmen kívül hagyni, az évek rutinjával kisebb-nagyobb sikerekkel. Mikor talpa találkozott a hideg csempével összerezzent, a háttérben pedig  karmok csattogása jelezte, hogy a ház állatállományának nagy része megérkezett vele együtt. Lekapta a tűzhelyről azt az ősrégi kotyogóst, amit még Magyarországról hoztak el ide, és csalódva vette észre, hogy megint neki kell lefőznie az első adagot, mert kedves lakótársa megint elfelejtette. Egy halk sóhaj kíséretében látott neki reggeli rutinjának, a kávéfőzésnek és az állatok megetetésének - igaz ettől kisebb rosszullét fogta el.
Halkan nyílt az ajtó, majd Tamás fülét emberi léptek tompa puffanása és karmok halk kopogás ütötte meg.
- Megjöttünk! - kiáltott az érkező, miközben bezárta maga mögött az ajtót. - Jaj, de aranyos vagy főztél nekem kávét? Gyere ide hagy egyem a zúzádat!
Fürge léptek zaja hallatszott, majd a zilált külsejű nő megjelent a konyha ajtajában, lába mellett Plüssel, aki még kapkodta kissé a levegőt, és fogai közül hanyag módon lógott ki nyelve. Pipiskedve megborzolta a fiú haját, aki bár nemszeretem arcot vágott, mégis tűrte a másik kedveskedő érintését. Halvány mosollyal lépnek be a konyhába, majd csendes nyugalomban tölti ki mindenki a maga kávéját, egyedül a bőrhagyó ugrándozik boldog morranásokkal gazdája és annak lakótársa között a lecsöppenő figyelemmorzsákért.
Már a bögréje felénél jár Zsuzsa, mikor Tomi megszólal boldog-szomorú hangon.
- Ma lesz az első nap, nem? - költői kérdés, tudják mind a ketten a választ, de muszáj volt feltenni. - Sose gondoltam volna, hogy éppen te fogsz tanítani. Te, aki még órára is alig járt be, nemhogy tanuljon! Inkább Róla gondolta mindenki, hisz olyan jól bánt velünk is...
Néma, ki nem mondott dolgoktól, épp varosodott sebek feltépésének fájdalmas visszhangjától terhes csend ereszkedik rájuk. Kiborítja a maradék kávéját, már nem kívánja, a bögrét a mosogatóba helyezi, majd érzelemmentes arccal elsuhan a srác mellett. Idegességére az ajtó hangos csattanása teszi rá a pontot. Tamás bűntudattal telve sóhajt egyet, szemei kútmély szomorúak, de bennük van már a lemondás fajdalma.
A konyha hideg, barátságtalan csempéjén Plüss összekuporodva vinnyog gazdája fájdalmától, és a szomorúság sós, eső illatú szagától.

( 77 megtekintés )

Szólj hozzá:

Eidolon
 
2017. 08. 07. 19:17  
Csúszkálsz az idők között, erre figyelj máskor.
Leheletkönnyű.
"hagy egyem a zúzádat" Az a "hagy" szándékos volt?
Esőillatú, és inkább esőillatától, mint esőillatú szagától, nem? Ilyen melléfogások előfordulnak, ha túlcizellálod a fogalmazást.

A hibákat leszámítva tetszett. ^^


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat