Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Shin)

Ad virginem in silvis
Megosztás: f

Ad virginem in silvis

Reszketve ébredek.
  Beborít a hó, kabátomra vékony takarót húz. A földön fekszem, barna hajam átázott, ahogy minden egyéb ruhadarabom is. Fogalmam sincs, mikor aludtam el - arról meg méginkább nincs, hogy miért itt.
Próbálok visszaemlékezni az elalvásom előtti pillanatokra, és az első, ami eszembe jut, az Troy. A bátyám.
Egyből izgatott leszek, körbenézek, várom, hogy megpillantsam, hozzábújjak, bepótolva a kimaradt éveket.
De Troy nincs itt. Felülök, forgatom a fejem, de csak a téli erdőt látom, a hópelyheket, amik szaporán sietnek a talaj felé. Megremegnek ajkaim. Nem. Biztos, hogy itt volt. Hisz üldözött. Megölelt. Él. Itt volt. Legörbülnek ajkaim és kétségbeesetten kutatok utána. A nevét kiabálom, forgolódok, nézelődök...
  De Troy nincs itt. Csak pár mancsszerű lábnyom a hóban, ami egyenesen a sűrű felé vezet.

KÉT HÉTTEL KÉSŐBB

 Csak hogy az elején tisztázzuk; Troy halott.
  Igen, gondolom, ez most meglepetésként ért. Engem is. Teljesen biztos voltam benne, hogy ő volt az. De utólag tök egyértelmű, hogy hallucináltam.
Hogy élhetne? És ha nem is tépte szét a farkas, hol volt nyolc éven át? Az egész abszurd.
Persze én nagyon kiborultam. Egy idegroncs voltam, mikor rájöttem, hogy nincs ott. Teljesen kiakadtam. Az a nap... Olyan, mintha nem is én lettem volna. Mintha egy képernyőn keresztül néztem volna egy saját magamnak nevezett valakit.
Dehát én voltam, és mikor elmondtam anyáéknak, miért bőgök órák óta, azt hitték, elment az eszem. Mondjuk, egy tizenhét éves lány, aki őrjöngve kiabálja a nyolc éve meghalt bátyja nevét... Na igen. Szóval, anyáék elvittek a régi pszichológusomhoz. Ez volt a legjobb, amit tehettek, mert ő nagyjából helyrepofozott. Elég volt pár nap, hogy megértsem; csak képzeltem, esetleg álmodtam, vagy kicsit mindkettő. A jó álmokra pedig mindig azt hisszük, megtörténtek, nem? 
Szóval, a lényeg, hogy eltelt két hét, és jól vagyok. Megint. Minden visszazökkent a normálisba, és úgy vagyok vele, hogy egy kis kiakadás belefér. Iskolába járok, könyvtárba, Kevinnel lógok, meg ilyenek. Mint ma. Ma is a fiú kísért haza.
Mára tanulást meg filmezést terveztem, de pillanatnyilag mosogatok. Utálom, ha tele van a mosogató, és mivel nincs itthon mosogatógépbe való tabletta, vagy mi a szösz, kénytelen vagyok kézzel csinálni. Közben valami slágerlista szól a nappaliból, ha jól tippelek, Adele dalol.
A csöpögtetőre teszek egy tányért, lepöckölök egy habot pulcsimról majd egy újabb edényért nyúlok, mikor valaki kopogtat. Sebesen megtörlöm kezemet egy konyharuhában majd az előszobába szaladok, és akkor nyitom ki az ajtót, mikor az illető újra megveregetné azt.
Köpni-nyelni nincs időm, a vendég magához ránt és fenyőillatú ölelésbe von. Elakad a lélegzetem, dermedten állok. Kellemetlen, tekintve, hogy azt se tudom, ki ölelget, mint valami puha pandaplüsst.
  - Öhm...
  - Winter! - mordul fel a hang és szorosabban ölel. - Hálistennek, hogy jól vagy, annyira aggódtam!
Lehunyom a szemem. Minden izmom megfeszül, legszívesen ellökném magamtól. Ismerem ezt a hangot. Teljesen kétségbeesek, mert ismerem, két héttel ezelőttről.
Bátortalanul felpillantok, és amit látok, teljesen felkavar. A szó szoros értelmében összerázza az érzelmeim.
Legszívesebben megütném. Erősen. Hadd érezze azt a fájdalmat, amit én is azon a napon, amikor másodszorra is ávert, másodszorra is pszichológushoz juttatott. Ugyanakkor szeretném megölelni, hisz mindennél boldogabb vagyok, hogy él. Egyszerre szeretnék ezer dolgot, de végülis csak állok és meredek a mélyzöld szempárba.
  - Te - nyögöm ki végül, kihátrálva öleléséből. - Mit. Keresel. Itt.
Fogalmam sincs, ez-e a jó kérdés. Már nem tudok gondolkodni. Kezdek megbolondulni, és kétségbeejt, hogy mindezt egy személy okozza.
  - Sajnálom, hogy otthagytalak - suttogja utánam lépve. Tekintete sötét és mély, mikor látja: nem akarom, hogy hozzámérjen.
  - Te meghaltál! - Összehúzza szemöldökét. Nyelek egy nagyot. Ez elég bután hangzott, tekintve hogy itt áll velem szemben. - Ez... őrültség...
  - Winter - búgja, ahogy sikerül megfognia karomat és mellkasára vonnia. Lehunyom szememet, biztonságot keresve bújok hozzá, ellentmondva mindazzal, amit az előbbiekben tettem. Mondtam; elment az eszem. - Én vagyok az, oké? Tudom, hogy nehéz felfogni, és hogy nagyon sok magyarázattal tartozok, de kérlek, most ölelj meg szorosan, aztán hívj be, hogy elmagyarázhassak mindent. 
Szavai teljesen ellazítanak. Forró a bőre, teljesen átmelegítenek hátamat simogató kezei. Nem tudom, hogy bír ilyen hatással lenni rám, de már egyáltalán nem érzem magam idegroncsnak, sokkal inkább egy elveszett puzzle darabnak, aki végre visszatalált a párjához. Percekig ölel, aztán halkan megszólalok:
  -  Ne tűnj el újra... soha többet - kérem suttogva. Megsimogatja hajam.
  - Nem fogok.

( 109 megtekintés )

Szólj hozzá:

Csuszka
 
2017. 08. 07. 23:54  
Ismét egy fantasztikus rész. Angi, már ketten vagyunk a Troy rajongó klubban.
Winterrel könnyű azonosulni,így még jobban el lehet merülni a történetben.
Nagyon kíváncsi vagyok, mi miatt tűnt el a fiú, várom a következő részt ^^

Juhászkutyi.
 
2017. 08. 07. 19:41  
Oh, hát nem tudom elmondani, milyen boldog voltam, mikor megláttam ezeket a szép hosszú kommenteket *-* Nagyon szépen köszönöm, örülök nekik, hihetetlenül jólesik, és ahwahwahw mit mondjak még *o*
A hosszúságán pedig igyekszem javítani, csak mindig félek, hogy túl hosszúra sikeredik és nem teszik be, ezért inkább lefaragok belőle egy picit :c
Mindenesetre remélem, a többi rész is ugyanígy tetszeni fog, és sikerül "tartanom a szintet" ^^

Wolf13 2017. 08. 07. 19:12  
Hali~

Csak most találtam rá a történetedre, de egyszerűen hűha. Csak így hűha. Az események atmoszférája azonnal magával ragadott, nagyon értesz a hangulat megteremtéséhez és megtartásához. Utóbbi nagyon sokaknak nem megy, de te valami mesteri szinten űzöd.

Az alapja már sokszor felhasznált, de ettől függetlenül nem cliche (újat már senki nem tud írni) (már rég leírtak mindent), nagyon igényes megfogalmazás, kevés, vagy inkább semennyi helyesírási hiba, szép tördelés.
A főszereplő kifejezetten tetszik, pedig női főhőst nehéz velem megkedveltetni, mert általában csak nyávogós hercegnők, örülök hogy itt egy teljesen reális lány van lefestve. A belső világáról szóló leírásaid pedig nagyon átérezhetőek és egyediek számomra.
Troyról még nem tudok sokat mondani, nagyon érdekesnek tűnik, kíváncsi vagyok az ő történetére, okaira, miért most jelent meg, mért nem hamarabb? Egyáltalán miért tűnt el? Remélem ezek is szép lassan kiderülnek a részekből. Ha nem az sem baj, gyártok én magamnak elég elméletet, sőt, a nyitott dolgok még tán érdekesebbek is.
Azt, ahogy a testvéri szeretetről írsz imádom talán a legjobban. Mert bár mi is sokat vitázunk a bátyámmal, mégis ő az a rokon akivel leélem az életem, hisz majd egy időben születtünk és lehetőleg jó soká, de közel egy időben is távozunk majd. És ennél soha nem lesz erősebb kötelék két ember között szerintem. (sokat filózok, bocsi)

A leírásaidról már fentebb is írtam, hogy jók, a visszaemlékezések pedig szépen belesimulnak a jelenbeli történésekbe, nem ugranak ki és nem is érzi az ember feleslegesnek a létét és ugorja át. Egyedüli negatívum ként két dolgot tudnék mondani. Az egyik amit már előttem is mondtak, a részek hossza. Mert látom hogy gyakori a friss, én mégis azt tanácsolom, hogy ha ritkábban is van rész, de mondjuk több idő alatt jobban el tudsz mélyedni a sztoriban, átérezni a dolgokat, jobban leírni és kifejteni, akkor várj vele. Én egyáltalán nem bánnám ha kétszer ilyen hosszú részek fele vagy harmada ilyen sűrűn lennének. A másik ami nekem szúrja a szemem, az a szülők létének hiánya. Mert tudjuk hogy élnek, hogy Winter még velük lakik. De még nem láttuk őket. Pedig (ahogy ők tudják) egy gyermekük már meghalt, a másikra én vigyáznék mint a szemem fényére. Tudom jól, hogy egy ilyen történetben általában nem lényegesek, hisz ez is young adult valamilyen szinten, de legalább egy fél mondat erejéig örülnék ha ott lennének. De ez csak ilyen zárójeles dolog, ami szerintem csak az én csőröm böki.
Hát ez az össze-vissza komment így ennyi lenne, remélem azért valami értelmeset ki tudtál belőle szűrni (nem baj ha nem) (nekem se menne), és folytatod amint lehetőséged lesz rá,mert nagyon megéri. 

Ashley1998
 
 
2017. 08. 07. 18:44  
Hivatalosan is Troy rajongó lettem.<3
Na. De akkor alkotok valami véleményszerűt is.
Szóval Troy mellett Wintert is rettenetesen imádom, a személyisége töredéke amit eddig megismerhettünk a leírásokból meg az érzéseiből nagyon szimpatikus nekem. Egyszerű, mégis vicces és alapvetően teljesen olyan, akivel az olvasó is azonosulni tud, így könnyebben bele lehet képzelnie bárkinek magát a helyzetekbe. Ennyit a szereplőkről.
A leírásokért én még mindig odavagyok, tetszik, hogy egy teljesen átlagos dolog is le van írva, mint a mosogatás, így senkinek nem kell azt éreznie, hogy Winter élete annyira eltér az övétől, eltekintve persze attól, hogy a halott bátyja mégsem halott.
Viszoont amellett, hogy elmondalak az egyik legtehetségebb "írónak", akitől volt szerencsém olvasni - másoktól könyveket olvastam, szóval ezt is veheted dicséretnek, hogy az oldalról a te történeteidet szerettem és szeretem is a legjobban - kicsit belekötnék a rész hosszúságába, illetve a tartalmába. Tudom, hogy nem mindig egyszerű hosszú, eseménydús részeket írni, ha nincs meg annyira az ihlet - bár szerintem te még sokat ki tudsz hozni bármiből -, de szerintem egy kicsivel hosszabb részt bármelyikünk szívesen olvasna, hisz mint eddig ecseteltem, nagyszerű a történeted. A tartalomról meg csak annyit, hogy nagyon aranyos Troy visszatérése másodjára is és most inkább érzelmesebb, mint meglepőbb, viszont remélem, hogy a további részekben bővebben megtudhatunk dolgokat a fiú sorsáról, a további életükről, ami biztos vagyok benne, hogy érdekes és izgalmas lesz.:3
Szóval mindent összegezve, ismét olyan rész lett, amire nem találok szavakat, csak a mihamarabbi folytatásban már szívesen olvasnám Winterék további beszélgetéseit, majd a továbbiakban már az együtt megélt történeteiket.:3

  - megszűnt felhasználó - 2017. 08. 07. 18:37  
Vááááááá!*naon örül* Folytatáááááááást<3

  - megszűnt felhasználó - 2017. 08. 07. 18:21  
Tetszik, folytasd!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat