Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Sheira)

Kalandok Tashina naplójából
Megosztás: f

Kalandok Tashina naplójából

 Tashina szemszöge:

Hajnal felé járt az idő, mikor már elérkezettnek láttam az időt felnyitni szemeimet. Bágyadtan tekintettem körbe, láttam, hogy Iron még mindig egy helyben fekszik, nem mozdul. Ekkor valami motozást hallottam meg a hátam mögül, gyorsan visszatettem fejemet a földre, és mereven hallgatóztam. Valami előjött a bokrokból, és hozzám lépett, majd egy kicsit elmordult.
- Felébredtél, nyugi, láttam - mondta egy ismeretlen nőstény hangja nagy magabiztossággal. Fel kaptam a fejem, és mélyen a sötétbarna szemeibe néztem. Láttam, hogy miféle szerzemény ez, hát egy vörös róka. Fekete végtagjai szinte elvesztek a félhomályban, pirosas szőrzetéből jól elütő fehér folt húzódott a szájától a hasáig. Farkában egy kevés fekete szín díszelgett, termete alacsony, tömzsi volt, kinézete teljesen egy nőstény rókáéhoz hasonlított, nem lehetett összetéveszteni semmivel és senkivel.
- Ki vagy te? - tápászkodtam fel folyton rajta tartva a szemeimet.
- Nevem Sarah. Egy vörös róka vagyok. A közelben élek a kis családommal. Három fiam és egy lányom van, éppen ették a mai zsákmányt, mikor meghallottam a lövést. Megrémültem, ezért kijöttem, és titeket találtalak itt. Jól vagy, szívem? - nézett aggódóan, szemeiben őszinteséget pillantottam meg. Hidegvéremet azonban megőriztem, és nem kezdtem el áradozni a szukának.
- Én jól vagyok, de Iron...? - néztem a mén irányába, de a szuka gyorsan közbevágott.
- A ló is jól van, csak elfáradt és megrémült. Sérülése nem súlyos, hamar kiheveri. Nincs kedvetek nálam vendégeskedni? - mosolygott ravaszan a róka, de bizonytalanságom ellenére nem akartam illetlen lenni.
- Hát tudod Sarah, nem bízok meg rókákban. Inkább megvárom a reggelt, és továbbindulok Iron-nal. Az erdőn megyünk keresztül, mutathatnád egy ideig az utat, ha megtennéd... - néztem mélyen a szemeibe. A szuka pofáján még szélesebb vigyor húzódott, majd magabiztos bólogatásba kezdett.
- Szíves örömest. Egyébként mit kerestek ti itt, házi szerzemények? - nézett fel rám a magasba.
- Én beállok egy farkasfalkába. Elég erős vagyok, talán még az alfával is szembe szállok, mert megtehetem - próbáltam elijeszteni magam mellől a rókát, de csak masszívan hallgatott végig.
- Nekem nyolc. Az már csak a te bajod, ha aztán vérontás lesz, és a te részedről halál... Az itteni falkák rémesek, főleg az alfájuk - rántotta meg hanyagul a vállát. Kicsit elképedtem a magabiztosságán, több benne a hidegvér, mint bennem.
- Ó, értem. Hát akkor csak tagnak... De akkor is erős vagyok, köszönöm - bólintottam egyet, majd ugattam Iron-nak. A mén lassan felemelte fejét, és rám pillantott. Sápadt volt, ijedt, és fáradt, tudtam, hogy pihennünk kell.
- Iron, te csak pihenj nyugodtan, én majd őrködöm - mosolyogtam a ménre.
- Köszönöm - suttogta, és visszatette a fejét a frissen hullott avarba.
- Hagyd csak kedvesem, pihenj te is, én majd vigyázok rátok - húzta ki magát Sarah, és Iron mellé ült.
- Nem bízom benned, szóval menj csak vissza a kölykeidhez, már így is túl sok időre hagytad ott őket - vakkantottam most már mérgesen. Miért akarja ez a szuka mindenbe beleütni az orrát? Menjen a dolgára, az anyáknak elvileg van elég.
- Jaj, hagyd már! Hét hónaposak. Lassan kirepülnek a családi fészekből, alig öt hónapról van itt szó. Szóval had vigyázzak rátok, egyiküket megbíztam az őrködéssel - vigyorodott el a róka. Iron mellé sétáltam, lefeküdtem hozzá, és a hasára tettem a fejem.
- Utoljára ismétlem, hagyj minket békén reggelig. Iron-nak pihennie kell, és nem vagyunk kíváncsiak Vuk ravasz kis rokonaira - morogtam a rókára.
- Ki az a Vuk? Apád, öcséd, bátyád? - mosolygott nyugodtan a szuka. Megforgattam szemeimet, majd felemeltem a fejemet, és kitágult pupillákkal néztem rá.
- Vuk a magadfajta sumák élőlény, aki arra nem veszi a fáradtságát, hogy a kölykeivel legyen - morogtam fenyegetően, és visszatettem a fejem, de a továbbiaktól majdnem elájultam.
- Akkor te miért nem vagy a szüleiddel? Ha már tudsz pofázni, akkor először is válaszolj, édes picinyem. Amint megláttalak, tudtam hogy árva vagy, ezért megszántalak. De hogy most látom, mennyire ocsmány személyiséged van, inkább nyilvánosságra hozom szerény gondolataimat - morgott immáron Sarah is.
- Nem vagyok árva! Apám Noble, anyám Meena, dobermannok, akár csak én! Ne beszélj így velem, mert sokkal erősebb vagyok nálad, te kis szánalmas ravaszdi - ugrottam át Iron-on, és folyton csak morogtam.
- Igen? Hát akkor láss csodás angyalom - mosolygott ravaszan a róka, és ezzel egy időben két kanróka sétált elő a fák közül. Kigyúrt, jól edzett állatok voltak, jóval nagyobbak az alacsony növésű szukánál.
- Íme, bemutatom kölykeim apját, Soldier-t, és a bátyját, Wise-t - vigyorgott ravaszan. Ijedten álltam támadó állásban, de három ellen esélyem sem volt.

Remélem izgalmas lett. ^^ Folytatás későbbre várható. Ha van hiba, ne kíméljetek, építő jellegű kritikák is jöhetnek, szívesen fogadom mindet. (:

( 48 megtekintés )

Szólj hozzá:

lulilla009 2017. 07. 22. 20:27  
Tashi le tud győzni három rókát, az biztos. :3 ahogy megismertem...

Nagyon jó rész lett,folytasd!

tutifrutti 2017. 07. 18. 14:00  
Susu, köszike, hát majd meglátjuk, sietek a következő résszel. ;)

Cuki Susu Powa 2017. 07. 18. 13:14  
Tashi erős, szerintem legyőzi őket.

Folytasd!!!

tutifrutti 2017. 07. 18. 12:24  
Ilovedogs, köszike, ne aggódj, igyekszem jól alakítani. (:

Ilovedogs♥ 2017. 07. 18. 11:35  
Aggódom Tashiért xd
Remélem jól alakulnak a dolgok :3

tutifrutti 2017. 07. 17. 20:40  
Ancsi, bizony erős, és igyekszem hamar folytatni. ^^ Köszike. :*

Cica baba 2017. 07. 17. 20:32  
Tashi erős, legyőzi őket! :3 Folytasd hamar!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat