Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Az ördög jegyese
Megosztás: f

Az ördög jegyese

Lucyban csak most tudatosult, ha a fickó valóban képes beszélő állapotba hozni az anyját, bízhat benne. Nincs mitől félnie, Lucifer nem fogja cserben hagyni.
- Lucy? - nyitotta ki szemeit az idős nő, majd a széken ülő felé fordította a fejét.
A nő hitetlenkedve, de mosolyogva bólintott és puszit nyomott a színt kapó arcra.
- Olyan rég láttalak - közölte az idős nő kissé szemrehányóan.
- Ez igaz - ismerte el Lucy kissé bűnbánóan. - De lefoglalt a munkám. Új kiállítást szervezek. Már a hétvégén.
- Bárcsak én is ott lehetnék, kislányom.
Lucy torkát gombóc fojtogatta. Sírni akart, de mivel csak kevés idő állt rendelkezésére, inkább biztató szavak keresgélésével nyomta el bánatát.
- Ott leszel - mosolygott, mintha minden rendben volna. - Van egy barátom, aki segít majd neked. Újra egészséges leszel, anya.
Az idős nő csak egy sajnálkozó pillantást vetett a lányára. Tudta jól, hogy nem gyógyulhat meg. Az orvosok közölték vele, még az előző héten. Egyre csak romlik az állapota, a családja más tagjainak minden mozdulata elárulja neki, búcsúzni jöttek. Csak a lánya nem érti még, hogy mennie kell. Nem is értheti, hiszen ő nem látja az ágy végénél álló angyalt. Őt csak azok láthatják, akiknek nemsokára vele kell mennie.

Bordái sajgásából tudta, a nő észre sem vette őt. A másik lényt figyeli az ágy végénél, aki nemsokára int majd neki. Újabb fájdalomhullám hasított az oldalába, amikor az idős nő a mennyezetre emelte tekintetét és kijelentette:
- Az Úr már vár engem.
A fájdalom miatt eltűnt az ereje, a gyenge kapcsolat, mely a nő észhez térítésére jött létre, eltűnt. Nem maradt más, csak a kínzó fájdalom és a tudat, megmaradt ereje nem lesz elég a pár napnál további létezésre.

Lucy felkapta a fejét, amikor anyja szemei ismét lecsukódtak és nem válaszolt korábbi kijelentésére. Felpattant és kétségbeesett szólongatások közepette megrázta egy kicsit anyja vállát.
Az ápolónő még időben érkezett, a semmittevő fickó helyett tisztes távolságba parancsolta a zaklatott nőt, majd ellenőrizte az értékeket a monitoron.
- Meghalt? - kérdezte Lucy sírva, észre sem véve, hogy a fickó még mindig nem mozdul az ágy mellett.
- Nem - rázta a fejét az ápolónő. - Csak elájult. Ennek ellenére az értékei érthetetlen módon javultak. Talán jó hatással volt rá a maga jelenléte.
Lucy szemei elkerekedtek. Javultak az értékek? Hiszen ez csodálatos!
- A férje jól van? - intett fejével az ápolónő az ágy mellett ücsörgő, összegubózott fickóra.
Lucy az elfeledett férfira nézett. Valóban, az ápolónő jogosan gondolta, hogy Lucifer rosszul van. Nem moccant, a térdeit felhúzta és fejét ott pihentette.
- Nem a férjem - rázta a fejét, majd gyorsan valami magyarázat után kutatott a fejében. Hiába akarnák kivizsgálni a fickót, bizonyára minden érték nullát mutatna, mely miatt az orvosok szükségét éreznék egy alapos kutatómunkának. - Csak megviselte anyám betegsége.
Az ápolónő értetlenkedve vonta fel a szemöldökeit. Ha a fickó nem a nő férje és tudomása szerint nem is közeli hozzátartozó, miért itatja az egereket egy ismeretlen nő miatt?
- Ő az anyám egyik barátnőjének a fia. Luc… Lucas - magyarázta Lucy, miközben azt kívánta, tűnjön el a nő most azonnal. Sajnos nem hatott a néma kérés, továbbra is a kétkedő szemeket kellett bámulnia. - Tudja… nagyon empatikus. Jó barátok voltak az anyámmal és a közelgő halál… teljesen kikészíti. Még csak elbúcsúzni sem tud, eddig Kanadában volt.
- Kanadában?
- Igen. Az maga a pokol - bólogatott Lucy, majd elnevette magát. Micsoda szóvicc!

Várom a véleményeket!

( 22 megtekintés )

Szólj hozzá:

Virsli 2017. 07. 17. 18:31  
Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik nektek. Köszönöm a hozzászólásokat!

tutifrutti 2017. 07. 17. 18:30  
Nekem is tetszett. ^^ Mostanában sűrűbben kommentálom, ígérem!

Huxy 2017. 07. 17. 18:00  
Imádtam!(:


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat