Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Stormy)

A szellő súgta
Megosztás: f

A szellő súgta

A nap hátralévő részében, még ezer dolog történt. Miután visszatértem, Bundás tartott egy kis oktatást, hogy mi hogy van errefelé.
- Nem szabad a filmesek gyakorlását zavarni, fölöslegesen ugatni, némi jó falatért a konyha vagy a raktár közelében téblábolni, az embereket zavarni, más táljából enni, parancsokra nem hallgatni, az autóbejáró előtt ácsorogni, Sándor bácsit ijesztgetni, bár megjegyzem igen jó mulatság… És a legfontosabb – váltott rettentő komoly arcra Bundás. - Szigorúan tilos a szökés. Ittlétem alatt egy kutyával találkoztam, aki szökni próbált, de rajtakapták. Másnap csak annyit láttunk, hogy ott ahol nem fedi kötés, is csupa seb…
Ám engem ez sem tántorított vissza döntésemtől. Tudtam, hogy engem nem érhet baj amikor megszököm, és mire észreveszik, már bottal üthetik a nyomomat. Elképzeltem, milyen arcot vág majd az öltönyös, amikor reggel nem talál a helyemen, és ez rettentő nagy elégedettséggel öntött el. Az pedig, hogy hamarosan megint  gazdi mellett lehetek, az egyszerűen fantasztikus ötletnek bizonyult. A délután folyamán beszélgettem Pippával is. A gyerekkoráról mesélt, a családjáról, az ismerőseiről…
- Én igazából itt születtem, a Nagy épületben. Mi már csak így hívjuk. Az anyukám már sajnos nem él, apát pedig elvitték innen. Néha még gondolok rájuk, de van sok barátom, és nagyon időm sincs szomorkodni.  Három testvérem volt, az egyik beugró, a másik statiszta, a harmadikat pedig elvitték. Biztos fogsz velük találkozni, néha eljönnek. Én meg már egészen kicsi korom óta itt vagyok, akkor még Bundás is kölyök volt, Gyilkos pedig még meg sem született, hanem egy ír farkaskutya, és egy német juhász volt itt. A német juhászt pár hete elvitte valaki, és a helyére jöttél te – mondta, és ennél a mondatnál számomra véget ért a beszélgetés. Csak figyelmesen néztem Pippát, de lélekben teljesen másol jártam. Miért kellett elvinni azt a német juhászt? Ha nem viszik el, akkor engem se hoznak ide, és akkor még mindig a gazdával lennék. Hirtelen nagyon dühös lettem arra az ismeretlenre, aki elvitte azt a kutyát. Ebtársamat nem hibáztattam, elvégre könnyen lehet, hogy őt is erőszakkal hurcolták el, és valójában ő is inkább itt maradt volna. Már ha az ilyen érzés egyáltalán lehetséges… - De akkor végül is visszajöttem ide – kapcsolódtam vissza. - Oda nézz! Dolly! - ugrott fel, én pedig értetlenül utána néztem. Mindenki a bajárat felé futott, amit innen nem lehetett látni, de a nagy tömeget annál inkább. Kíváncsivá tett a dolog, ki lehet az a Dolly, aki miatt ekkora a felhajtás, így én is elindultam abba az irányba. Már hatalmas tömeg gyűlt össze, és bár nem vagyok egy apró termetű kutya, azért akkora sem, hogy sok-sok magas kutya mögül, akik betolakodtak elém, átlássak arra a híres-neves ebre, akit igazából most nézünk. Ekkor pedig egy rendkívül kreatív és egyedi, ugyanakkor pimasz ötletem támadt. De ebben a pillanatban ez foglakoztatott a legkevésbé. Egy előttem táncoló csivavát átugorva egy bernáthegyi hátán teremtem. Innen fentről igazán jó kilátás volt, de nem tartottam valószínűnek, hogy ezt a VIP emelvényem is így gondolja. Úgyhogy tartottam egy gyors terepszemlét, majd egy ügyes gurulásszerű ugrással beszusszantam egy magas kutya lábai alá, még épp idejében, mert a bernáthegyi hőbörögve felágaskodott... A magas kutya alól kibújva, már csak át kellett préselnem magam egy bulldog és egy keverék kutya között, és már az első sorban találtam magam. Már csak néhány ember állt köreinkben, de szerencsére nem előttem, hanem egy kicsit arrébb. Az öltönyös fickó, - láttára azonnal dühös lettem – a limuzin ajtajához lépett, és kinyitotta. Egy fekete hajú fiú lépett ki rajta, és mögötte egy border collie. Körülöttem mindenki hatalmas üdvrivallgásban tört ki, a kutyák a kutyának, az emberek a fiúnak üvöltöttek. Csak én voltam az aki néma maradt a sokaságban. Talán csak mert nem ismertem, de nem találtam mit ujjongani a kutyán. Sőt, a „Dolly! Dolly!” kiáltásokat kifejezetten túlzásnak tartottam. A szuka peckesen végigsétált a sokaság előtt, fejét a magasba emelte, élvezte a zenét ami aláfestőnek szólt – valószínűleg, mivel filmes, a filmjének a zenéjét hallhattuk –, a figyelmet, arcát elégedett vigyorba húzta. Bár őt mindenki ünnepelte, és minden szempár rá szegeződött, ő nem foglalkozott senkivel, csak kényelmesen besétált az épület kidíszített ajtaján. Őt követték az emberek is, mi pedig ott maradtunk egyedül. Vagyis maradt még két ember, akiknek feltehetően az volt a feladata, hogy visszavigyék a kutyákat a helyükre.
- Ejj, a fene egye meg, mindig kihagynak minket a jóból, nem Robi? - mondta savanyúan egy baseballsapkás ember, és társa, akiket láttam kihúzni a kukákat. Bár nem ismertem őket, mégis rendkívül hálás voltam nekik, ezért a szívességért.
- De igen, mindig kihagynak… - nyögte a másik.
A többiekkel – Pippával, Bundással és Gyilkossal – visszasétáltam a mi székhelyünkre, ahol meg is kérdeztem Pippát, hogy mi ez a nagy felhajtás.
- Hogy mi ez a nagy felhajtás?! Ő Dolly! Ez a tizenegyedik sikeres filmje, mint sztár! Most éppen egy magyar filmben szerepelt, de tavaly, egy amerikaiban volt főszereplő. Ezek után ki ne istenítené? De jó lenne egyszer szóba elegyedni vele! - sóhajtotta. - De az olyanokkal mint mi, miért is foglalkozna? Pedig együtt nőttünk fel, annyi idős mint te vagy én...
Bár az érvek meggyőzőek voltak, én azért egy kicsit zavarónak tartottam a modorát, de feltehetően csak  meg kéne ismernem. De ahogy Pippa mondta, velünk miért is foglalkozna? Elvégre ő már évek óta itt él, ha eddig nem beszélt vele, akkor pont most? Nem tartottam fontosnak ezt a kérdést, ezért nem is töprengtem rajta tovább. Helyette az esti tervemen gondolkoztam, elképzeltem minden lehetséges szituációt, nehogy valami váratlan érjen…
Rengeteg, szinte már lehetetlen helyzetet képzeltem el, mire leszállt az este.  Még sötétedés előtt kaptunk vacsorát, már ha a száraz táp annak nevezhető. Otthon mindig finomságokat kaptam, a gazdi felesége minden nap jobbnál jobb falatokat készített nekem. Itt pedig elém vágnak valami száraz, íztelen valamit. Viszont mégis megettem. Ki tudja mikor jutok ételhez legközelebb? Utána még körbejártak egyszer, az én jótevő embereim, akik odakészítették a kukát a falhoz. Majd Bundás elmondta még az éjjeli programot.
- Óránként váltjuk egymást, a feladat, körbejárni, és figyelni. Vannak kamerák is, amik éjszaka működnek csak, de a falakat, és az egy méteres körzetüket nem veszik, másrészt, a nyugati falnál most el van romolva a kamera.
- Melyik a nyugati fal? - érdeklődtem, mert egy méter nem elég az ugráshoz. A kamerákkal nem számoltam…
- Ha a kennelek mellett jobbra kanyarodsz. Sokszor oda rakják a kukákat is.
Fellélegezhettem. Én is ott fogok majd szökni. Az őrködéssel Bundás kezdett, kilenckor, majd Pippa váltotta tízkor, utána Gyilkos jött tizenegykor, és én éjfélkor. Nem akartam halogatni a dolgot, így amikor Gyilkos megböködött az orrával, vettem egy nagy lélegzetet majd némi mutatóba tett ellenőrző kör után elindultam a kukákhoz. A telep kihalt volt, rajtam kívül mindenki aludt, egy lélek se mozgott a környéken. Körbe is szimatoltam, de már a szagok világa sem súgott veszélyt. Óvatosan a kukákhoz lopakodtam. Megszimatoltam a szemeteseket is, majd nagy levegőt vettem. Felnéztem a a kerítés tetejére. A szögesdrót továbbra is befelé hajlott, de ez nem riasztott vissza. Ha ezen múlik, megtépázom magam a szögesdróttal. Nem akartam halogatni az időt, hisz csak egy órám volt erre az egész tervre, nem húzhattam. Elhátráltam, és felkészültem az ugrásra. De most mégis valami szomorúság bújt belém. Valami szomorú érzés. Most nem foglalkozhatok ezzel! Ugranom kell! Majd ezzel a gondolattal nekifutottam. Nem számított már semmi, azt akartam hogy vége legyen ennek az egésznek. Hogy végre otthon legyek a gazdival, a családommal. Hiányzott a gazdi, a marhák, a szalma, az idegesítő macskák, a hatalmas mezők… Mellső mancsaim a kukához értek, és követték őket a hátsó mancsaim is. Rögtön ugortam volna föl, csakhogy megingott alattam a kuka. Összeszorult a szívem. Ha nem ugrom fel, akkor vége van mindennek. Ezért ugrottam. Mégis éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Valóban… A kuka hatalmas zörejjel felborult. Az ereimben megfagyott a vér, izmaim már csak automatizálódva mozogtak. Elülső lábaim megkapaszkodtak a kerítés tetején, a hátsók pedig megakadtak a fal tégláiban. Nyüszítve próbáltam feltolni testemet, de nem sikerült. Ez egyre nagyobb kétségbeeséssel töltött el, és egyre erősebben toltam magam. De éppen hogy csak tartottam magam, így a dolog teljesen reménytelen volt, én is már csak áltattam magam. Ekkor valami megragadta az egyik hátsó lábamat. De nem egy kéz, hanem egy fogsor. Egy erős kutyafogsor. Rántást éreztem, és a következő pillanatban a földön landoltam. Lehunyt szemmel lihegve feküdtem, és már az sem érdekelt, ha kidobnak az utcára. Sőt, kifejezetten örültem volna neki.
- Neked elment az eszed?! - hallottam egy kan kutya hangját. - Te egy idióta vagy! Az éjszaka kellős közepén megpróbálsz kiszökni? Ezek a szögesdrótok akár meg is ölhetnek!

( 49 megtekintés )

Szólj hozzá:

Elza01 2017. 07. 18. 13:04  
Köszönöm tuti, ide is csak azt tudom írni, mint levélben. A lélek a hozzászólásokban van! ^^

tutifrutti 2017. 07. 17. 19:40  
Felpontoztam, hogy ne legyen látványos, de sose pontozok, ez egyszeri alakalom. ^^ (Szerintem egy hozzászólás többet mond az öt pontnál.)

Elza01 2017. 07. 17. 18:53  
Köszönöm neked is! Az a baj, hogy ha lepontozza, akkor legalább indokolja, hogy mért adott rá x pontot. De ő ezt nem tette meg!

tutifrutti 2017. 07. 17. 18:33  
Valaki szemét módon lepontozta... Szánalom 4ever...
Remek történet volt. ^^ Eddig is olvastam, csak hát sztrájkoltam a kommentálással. (:

Elza01 2017. 07. 17. 18:09  
Hát igen, sejtettem, hogy nem te adtál rá egy pontot... De igazából lényegtelen. Ha van, akinek tetszik, akkor mindenképp folytatom! ^^

cegelil201
- tiltva:1 napig!
2017. 07. 17. 18:03  
Én öt pontot adtam rá , szóval nem tudom... Én pontoztam, illetve kommenteltem elsőként +W+

Elza01 2017. 07. 17. 17:43  
Köszönöm mindenkinek, akinek tetszett!
Aki pedig lepontozta, most ahoz szólok. Ha nem olvastad az üzenetem, akkor se fogom tudni, hogy miért adtál egy pontot (amikor először néztem öt volt, aztán hat lett), de legalább nem fogom azt hinni, hogy nem tudsz beszélni. De ha olvastad, csak magadat írod le azzal, hogy nem válaszolsz, mert tudtommal úgy helyes pontozni, hogy megindokolod döntésed.

Még a végére, a kövi részt beígérem holnapra! ^^

Sarafina
 
2017. 07. 17. 16:17  
Részemről ennyi, itt befejeztem!

AliNati2
- tiltva:1 napig!
2017. 07. 17. 16:07  
Sarafina, nem csak te voltál ott a vitánál. Veled már beszélgettem normálisan is, nem feltétlen rád gondoltam (főleg nem a sajátomnál, amit eddig is követtél). Mert nem csak te szálltál szembe velünk a történet miatt. De igazad van, csak rád gondolhattam, persze. Ne kezdjük elölről.

Vanilla Ice 2017. 07. 17. 16:05  
Erre a kommentedre is csak ugyan azt tudom írni Luca, mint a te történetednél.
Amúgy tényleg nem rossz, most hogy így elolvastam.

Sarafina
 
2017. 07. 17. 15:49  
Nem pontoztam le, tetszik az a történet. Miért pontoztam volna le? Öt pontot adtam rá, de kösz a bizalmat AliNati...megint.
Szerintem megéri folytatni. Nekem tetszett.

AliNati2
- tiltva:1 napig!
2017. 07. 17. 15:36  
Elza, az enyémet lepontozták, valószínűleg a Horizontos story miatt álltak bosszút. Imádom ezt a gyerekes viselkedést.
Amúgy jó lett, folytasd (:

Elza01 2017. 07. 17. 15:30  
Aki lepontozta, leírná, hogy miért jutott erre a döntésre?

Elza01 2017. 07. 17. 13:48  
Köszönöm cegelil! (:

cegelil201
- tiltva:1 napig!
2017. 07. 17. 13:42  
Imádtam, mint mindig, folytasd! ^^


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat