Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

A fiú, aki hallja a halottak suttogását
Megosztás: f

A fiú, aki hallja a halottak suttogását

  Hamarosan egy temető fekete, zárt kapujánál állt. Felnézett az égre, majd a sírok halmaira emelte tekintetét, és némi vonakodás után átsurrant a kerítés vékony lécei közt; a fiú ugyanis hiába vallotta magát tizenegy évesnek, sovány volt és alacsony, a legszűkebb réseken is könnyedén átfért.
  Végig gyalogolt egy földúton, amit az eső nagy tócsáival díszített. Ezután befordult egy keskeny ösvényre, és megállt egy gyönyörű, márványköves sír mellett, melyen ázott, hervadt virágok álltak, miket az erős szél fújt szanaszét egymástól.
  Cornelius leült a sír mellett felállított kis fapadra, szemeiből könnycseppek buggyantak ki.
  - Miért kell szenvednem miattad? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? – kérdezte remegve, sírás közepette.
  „Mert a köztünk lévő kapocs erős” – így felelt a hang a fejében.
  - Luciust jobban szeretted, mint engem! Tudom… mert ő mindig jeles az iskolában, és őt tartottad a tökéletes gyereknek, aki minden szavadra ugrik, mint egy majom! És most, hogy meghaltál, csak még keserűbbé teszed a nyomorult életem! Miért nem tudsz békén hagyni?
  A fiú nem kapott a kérdésére választ, csak a szüntelen és érthetetlen szavak kusza tömkelegét hallotta.
  Felállt, elnézett nyugatra, merre egy magas hegy terült el. Ránézett az égbenyúló, felhők árnyékolta csúcsra; s ekkor hirtelen eszébe ötlött egy gondolat, minek segítségével megszabadulhat kínkeserves lététől és mindentől, mi csak szenvedéssé tette életét.
  Elindult. Hiába fázott, s ruháját hiába áztatta át a hideg eső, céljától még ez sem tántorította
vissza. Sem az, hogy ezzel családjának még nagyobb fájdalmat okoz.
  A hegyre egy széles, kanyargós földút vezetett felfelé. Meredek volt ugyan, és a vihar miatt rettentő csúszós, de Cornelius nagy nehezen, talán egy órányi caplatás után kellő magasságba ért ahhoz, hogy ötletét véghez vihesse.
  Egy sziklaszirt szélén állt meg, lénye elé a végtelen mélység, egy szakadék került. Ökölbe szorította kezeit, lenézett a sötétbe, s ekkor szemeiből óriási könnycseppek törtek elő, s folytak végig patakként arcán - pont, mint álmában, gondolta magában.
  Tett előre egy bizonytalan lépést, lábujjainak hegye már a levegőt érintette. Ekkor azonban egy hang szólalt meg mögüle, mi ismerősen csengett számára, s mi nem a fejében szólt: hátrafordult, meggyötört, sápadt arca hirtelen meglepettséget tükrözött.
  - Cornelius! Ne tedd ezt! Ne ugorj le! - testvére, Lucius állt mögötte, alig két méter távolságra. Tekintete rémült volt, szemeiben gyülemlő, felszínre törni készülő könnyei elhomályosították előle a tájat.
  - Fogalmad sincs, min megyek keresztül! - kiáltotta Cornelius - Nem te ébredsz úgy minden reggel, hogy egy hang suttogja neked a hibáidat és minden rosszat, amit valaha is elkövettél! Nem te hallod hetek óta halott anyánk keserves és siránkozó hangját, aki visszavágyik hozzánk, az élők közé! Nincs fogalmad semmiről...!
  Lucius megtörölte könnyes szemét, és testvéréhez lépett, aki éppen ugrani készült. Megragadta karját, olyan erősen, ahogy csak tőle telt, és megpróbálta elráncigálni őt a mélység elől.
  Cornelius hirtelen haragra gerjedt, megfeszítette lábait, majd néhány röpke másodperc elteltével Lucius után nyúlt, két kezével megfogta testvére két vállát, és hangos, torka mélyéről jövő üvöltözés, kiabálás közepette lelökte őt a sziklaszirtről. Ikertestvére lezuhant, ő pedig ott állt egyedül, fenségesen és büszkén, magasztos arccal nézett utána.
  Csak percekkel később fogta fel, mi történt. Ezután még erősebb sírás tört elő belőle, tagjaiból elszállt minden erő és térdre rogyott, kezeit arcába temette.
  Hallotta őt... Hallotta, ahogy vékony hangján szomorúan, megtörten szól hozzá, elpanaszolja gondjait, akárcsak édesanyja, kinek szavai most oly halkak voltak, hogy alig lehetett őt érteni.
  Édesapja tűnt fel a hegyre vezető ösvényen. Fekete esernyőt tartott a feje fölött, s kétségbeesetten kémlelt körbe, míg meg nem pillantotta földön fekvő, siránkozó kisfiát. Odasietett hozzá, felemelte, átölelte, csókolgatta, törölgette Cornelius kicsi könnyeit.
  - Mi történt? Hol van Lucius? – kérdezte lágy, ámbár kétségbeesett hangján.
  - Hallom őt... hallom őt... – a fiú csupán ennyit szólt.

( 56 megtekintés )

Szólj hozzá:

Sarafina
 
2017. 07. 17. 13:08  
Akkor Sorry, aztat én nem tudtam...xd

tutifrutti 2017. 07. 17. 13:06  
Én is olvasnék még. (:
Igen, tudok írni, de telóról nehéz lenne... xd

Anabelle 2017. 07. 17. 12:37  
Köszi Sarafina, majd ügyelek az ilyenekre ^^
Készülőben van amúgy egy történetem, igaz, még csak az első fejezetnél tartok, de a későbbiekben azt is szeretném majd beküldeni (:

Sarafina
 
2017. 07. 17. 12:25  
Ja és Anabelle, szívesen olvasnék még tőled történeteket.

Sarafina
 
2017. 07. 17. 12:24  
Anabelle itt egy példa: A te verziód, “Hallotta őt... Hallotta, ahogy vékony hangján szomorúan, megtörten szól hozzá, elpanaszolja gondjait, akárcsak édesanyja, kinek szavai most oly halkak voltak, hogy alig lehetett őt érteni.
Az enyém: Hallotta őt...Hallotta ahogy vékony hangján, szomorúan, megtörten szól hozzá, elpanaszolja gondjait akárcsak édesanyja, kinek szavai most oly halkak voltak, hogy alig lehetett őt érteni.
Egyenlőre ennyit találtam, de gondolom tutifrutti is tud írni pár példát.

Anabelle 2017. 07. 17. 11:23  
Ennek nincs folytatása, ez csak egy ilyen rövid, novellának nem mondható valami. A vesszőkre figyelni fogok, de esetleg azt le tudnátok írni, hogy a szövegben hol vétettem vesszőhibát? Mert akkor abból a későbbiekben tudok okulni (:

tutifrutti 2017. 07. 16. 22:05  
A vessző használattal baj volt... Kár érte... Mert nekem tetszik. Javíts rajtuk, légyszi, hogy hibamentes legyen. XC Folytasd!

Sarafina
 
2017. 07. 16. 20:45  
Igen megdöbbentett Cornelius tette, nem gondoltam volna hogy haragjában ilyet csinál...Csalódtam a fiúban. Na de ettől eltekintve, folytasd, mivel ez a rész is olyannyira megfogott, mint az előző. A vesszőkkel meg a bekezdésekkel még vannak eltérések, de e naptól eltekintek tőlük.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat