Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Stormy)

Light Direction
Megosztás: f

Light Direction

- Momo? – kérdeztem a bennszülött barátomtól. Tudom a többi őslakó meghalt, vagy elmenekült erről a helyről, de egy törzs nagyon szeret itt élni. Azt állítják ez itt az otthonuk és soha nem akarnak innen elmenni, akkor sem, ha kipusztulna az erdő. Közelebb lopakodtam majd egy gyors mozdulattal félretoltam a gallyakat és benéztem a bokor mögé, mivel még mindig nem kaptam választ, majd elmosolyodtam. Egy velem egy magas, barnás-narancsos szőrzetű mén kuporgott. Sárga csíkjai nem voltak megegyezőek, arca olyan volt, mint ha vágások lennének rajta. Orra és a szája körül nagy sárga paca ékeskedett, ami majdnem a szeméhez nyúlt. Sörénye és farka fakó sötétbarna itt-ott szintén sárga csíkokkal. Szénfekete szeme kitágult és még a lélegzete is elakadt mikor meglátott. Igen, ő Momo.
- Jaj ne lebuktam! Segítség! – kiabálta és elkezdett előlem elszaladni.
- Várj, állj meg! Nem ismersz meg? Én vagyok a barátod Light! –kiabáltam utána, de meg sem hallotta. Nyomban utána eredtem. Sajnos, a természet velem mindig kiszúr, így most sem tudtam repülni, így kisebb hátránnyal eredtem a nyomába. Hamar utolértem, Momo már nem a leggyorsabb és mikor eljött az alkalom, ráugrottam.
- Hagyj békén örökké szolgálni foglak csak hagyd meg az életem! – mondta és még folytatta volna tovább, míg le nem állítottam.
- Momo! Ne beszélj csacskaságokat! Én vagyok a jó barátod Light Direction! – Egy percnyi csönd után, végül:
- Jaj Light mennyire örülök, hogy látlak!– mondta, majd a nyakamba ugrott.
- Én is örülök, de mitől ijedtél meg ennyire, hogy még engem sem ismertél fel? – kérdeztem. Ekkor a bennszülött teljesen lefehéredett.
- Dark Green– mondta alig halhatóan.
Dark Green, már megint. Óh, milyen rég is történt, mikor megismertük egymást. Ő volt a legjobb barátnőm. Idegen vezetőként dolgozott, épp úgy, mint én. Nagyon kalandvágyó kanca is volt, sokkal lelkesebb és bátrabb, tiszta energia bomba (akkor nem nagyon érdekeltek az ilyen dolgok). Egy nap mikor éppen dolgozott, egy sötét erő szállta meg, ettől vált gonosszá. Azóta sem tudom, hogy hogy történt, mindenki itt a környéken csak ennyit tud, mert én jó barát híven, nem dolgoztam, mert szabin voltam. És mikor történnek a legrosszabb dolgok? Persze amikor nem vagy ott. Próbáltam kideríteni az okát, de semmi nyomot nem találtam rá. Annyira hiányzik, csak tudnám, hogy adjam tudtára, mert minden emléket kitörölt rólunk! Próbáltam vele beszélni, de minden áron ki akar nyírni, így ezt a gondot félretettem egy kis időre, pedig nem kéne, mert uralkodni akar az erdő felett és semmilyen varázslattól sem retteg meg! Ő hozta nyakunkra a mutánsokat, mert nagy előszeretettel változtat át minden élőlényt, aki csak az útjába merészel állni (ja és ő találja ki azokat a fura neveket is amiket soha nem tudok megjegyezni, így mindegyiket csak csúfolom). Szóval összefoglalva ő egy gonosz erővel megáldott unikornis, aki világuralomra tör (per pillanatban az erdő felett). Ezért kerülni kell.
- Miért mi történt?- kérdeztem szomorúan. Ha az a nőszemély felbukkan ott nincs semmi sem rendjén.
- Megtámadták a törzsünket éééés valószínűleg segítened kellene.– mondta.
- Hogyan a csudában tudnék neked segíteni?! Építsek házat? Nyugtassam a sok idegbeteg bennszülöttet? Amúgy is, neked nem a többi harcossal kéne lenned?
- Hát deeeee csaaak mikor megláttam Dark Green seregét egy icike-picikét megijedtem és elmenekültem…
- Hogy mit csináltál???? – néztem rá elképedve. - Jól meggondoltad mit cselekszel?
- Igen, de nem láttad milyen sokan voltak! Mindegy nem lényeges, hanem elrabolták a törzsfőnök lányát Mimmit!
- Óh ne, miért nem ezzel kezdted, azonnal indulnunk  kell!- repültem fel és már otthagytam a megszeppent barátomat. Közben elmesélem röviden-tömören, miért vagyok jóban Momóval és a törzsével.  Szóval ott kezdődött az egész, hogy éppen szokásomhoz híven kincs után kutattam, amikor egy segélykiáltást hallottam. Ekkor odaszaladtam és ott volt Momo, akit egy ragadozó fel akarta falni, de én közbeléptem és így megmentettem az életét. Eleinte félt tőlem, mert egy bennszülött nem igen láthatott hozzám hasonló pónit, de összebarátkoztunk. Elvitt a törzséhez bemutatott a törzsfőnöknek és mivel megmentettem őt hatalmas mulatságot rendeztünk, azóta vagyok ilyen jóban velük. Oda is értem. Látszott, hogy nagy csata lehetett.
Az egészet egy nagy kör alakba csinálták, így ha betoppanunk, egymás mellet nagy U alakú sátorszerűségeket látunk, középen egy nagy udvarral ahol úgyszintén semmi sem volt.  Az összes ház fala bambuszból készült, ami nagyon kemény anyag, de ez sem viselt el mindent így itt- ott egy-egy lyuk tátongott, így teljesen be lehetett látni a házak belsejébe. A tetőket is majd le kellesz cserélni nagyrészt, mert azokat szárított nádból készítették el. Kupola formájúak voltak, az ajtó felett egy háromszög alakú berakást is csináltak, így levezetve az eső vizet. A gondos barátaim még arra is gondoltak, hogy egy kis vízelvezető árkot is ástak a kunyhó köré, a beázás elkerülése érdekében. Az egész hely azonban most nem valami szívmelengető látványt nyújtott.
- Hát, szívesen mondanám azt, hogy nem sok dolgotok lesz, de… ez hetekig el fog tartani! – mondtam Momonak (ki idő közben utolért), mikor láttam az építkező családokat.
- Igen, de ennél sokkal fontosabb dolgunk is van! – válaszolta.
A törzsfőnök és a tanácsadója már várt minket. Bementünk a nádfedeles házba. Az ajtó szintén szárított nádlevelekből volt csak be volt fonva, amiket úgy rakták fel, mintha egy kis függöny lenne, nem ajtó, így egy kicsit fel is dobta az unalmas lakhelyet (nekem ez tetszik a legjobban). Ahogy beléptünk a helyiségbe megcsapott az ismerős bambusz illata. A padlózat lapos igen csak nagy méretű szürke kövekből volt, középen egy fa körasztallal, körülötte friss szalmát helyeztek el ülő/fekvő helyként. A falat különböző famaszkok díszítették, ezzel feldobva a hangulatot. Körbeültük az asztalt és elkezdődött a tanácskozást.
- Szóval a terv a következő! Először kellene egy vagy kettő elterelő póni, akik elintézik az őröket, aztán a maradék katonával behatolunk a Vulkánvárba és elkezdünk harcolni a szörnyekkel, míg valaki észrevétlenül elmegy megkeresni és kiszabadítja a lányomat!
A Vulkánvár. De rég jártam ott, várj mikor is...Tegnap. Tisztán emlékszem szürke falára, amit a sok inda körbe-körbefont rengeteg év alatt. Gondoltam, hogy Green ezt a helyet fogja használni palotájának. Az ízlése nem változott. A Tatamata Vulkán már évek óta nem működik, teljesen ártalmatlan a hely számára, így beköltözött. A belseje tele van labirintusokkal, úgy is, hogy már egy csomó be is omlott. A vulkán tetején található Dark Green trónhelye. Sajnos csak ennyit tudok róla, mivel csak egyszer jártam a belsejében nagyon régen (tényleg régen!). Azóta csak kívülről figyelem a „kastélyt”.
- Ez remek már csak el kell osztani a szerepeket! – mondta Momo, de ekkor egy bennszülött rohant be észt vesztve. A levelek csak úgy zörögtek utána. Az illető lihegett, látszott rajta hogy nagyon sietett valami miatt.
- Levél Light Direction-nek!- szaladt oda hozzám. Nagyon elcsodálkoztam. Nem sok levelet szoktam kapni, sőt sok mindenki nem is ismer ezen a néven, csak egyetlen személy. Rossz előérzettel vettem át a tekercset. A tekercs egy zöld indával volt átkötve középen szintén zöld pecséttel, amin egy pillangó volt található. Méregzöld színű, szárnyai vége fekete ugyan úgy, mint a kicsi pöttyök a közepén. Sóhajtottam egyet és átfutottam a sorokat. Tudtam mi lesz benne.  Mikor elolvastam újra sóhajtottam egyet, majd felnéztem. Egy perc telt el néma csendben mire Momo megszólalt.
- Ki küldte és mi áll a levélben?- kérdezte.
- Hát a levelet Green küldte, de ami benne van, nem hangzik valami jól. - mondtam majd hangosan felolvastam a többieknek:

Kedves Light Directions!
Mivel úgyis mindenbe beleütöd azt a cseppnyi orrodat, ezt a levelet egyenesen neked címeztem. Igazából nem akartam a kis barátaid faluját elfoglalni, csak egy megfelelő túszt akartam elrabolni. És sikerült is. Tudom, hogy ki akarjátok szabadítani, de először kössünk egyességet. Odaadom a törzsfőnök lányát, ha átadod magadat. A csere pontosan délkor kezdődik. Helyszín: A kastélyomtól húszméternyire, a Crystal tónál. Ha tudni akarod, egyenlőre jól van a kicsike, de ezen tudunk változtatni. Ha nem tolod ide a képedet félórán belül, akkor remek ellátásban fog részesülni. Megkötözve fog fejjel lefelé lógni az én kicsi BlueCatendorami cicám felett, aki már majdnem egy éve nem evett. Ja és persze a kötél erősítésénél lesz egy gyertya is, tudod a biztonság érdekében. Nem tudom, hogy hogy vagy ezzel, de nekem nagyon tetszik. Szóval, ha gyáva vagy, ez a fogadtatás vár rá.

Bye: Dark Green



( 86 megtekintés )

Szólj hozzá:

Somi123 2017. 07. 26. 12:52  
Köszönöm szépen!
A következő részt izgalmasabbra tervezem.

Niki20005 2017. 07. 24. 13:46  
Szerintem ez a rész ugyan olyan jó lett, mint az előző. Szóval folytasd.

Cuki Susu Powa 2017. 07. 22. 16:16  
Nekem nagyon tetszik! Folytasd!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat