Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Stormy)

Dr. Ralf Opál köve +1
Megosztás: f

Dr. Ralf Opál köve +1

- És még maga a nyomozó...- sóhajtott, majd felemelte a fejét és címlap story-s mosolyát vette elő miközben kimondta:- … Üdvözlöm Dr.Ralf irodájában!
A meglepetéstől majdnem leszédültem a padlástól.
- Tessék?
- Jól hallotta.

-Vaó Doki! Ez, ez hatalmas és és és nem az a kis kartondoboz a Szagos negyedben!
Körbenéztem a helyiségen. Egyszerű padlás, alacsony tetővel. Az emberek maximum csak négykézláb tudnának itt közlekedni, talán ennek az oka, hogy csak egy-két doboz van ide felhajítva, de egyébként üres ez a hely.
- De-de miért? – néztem rá teljesen értetlenül.
- Hát miért is? Tartozom magának, nem kevéssel. Végig segített nekem annak ellenére, hogy folyton „martuk” egymást, még annál a gyilkos játéknál is ott volt... - csuklott el a hangja majd megrázta fejét és folytatta. - Bármikor elsétálhatott volna a kutyák, vagy az árus után. Ezt mások soha nem tennék meg…
Lehajtottam a fejem. Mások. De én is pont ilyen más vagyok. Ha Dundi nem rángat bele mindenbe, én is ott hagytam volna akárcsak… mások. Nem érdemlem meg. Pláne ekkora ajándékot. Hisz ez egy jómódú lakás egy jó negyedben! Nagyon nehéz ilyet találni, vagy horror ár a bérleti díj. 
- Nem fogadhatjuk el. - mondtam komoran.
- Hööööö! Ez most komoly?- rökönyödött meg Opál. - Maga mindig ilyen makacs. Akkor fogadja el, mint…. lehetőséget, dolgozzon újra ügyvédként!
- Soha! –vágtam rá túl gyorsan mire kicsit a többiek is összezavarodtak.
Nem tehetem, az az életem már lezárult és soha nem akarok visszagondolni rá. Nem véletlenül nem beszéltem Dundinak sem az ezelőtti énemről. Akkor már inkább élek egy mocskos kartondobozban, minthogy ígéretem szegjem. Ó, az az ígéret is, pedig már rég nem kellett rágondolnom.
- Valahogy sejtettem. – sóhajtott a hölgyemény. - Akkor magánnyomozói irodaként fogunk működni!
- Miiiii?- kérdeztük egyszerre.
- Valamiből fent kell tartani ezt a helyet, és ó, a papírok miatt ne aggódjanak, hisz Ralf, mi áll az 52. pontban?
- Azok, akik nem rendelkeznek egy foglalkozáshoz megfelelő gazdával, a nemesi macskák közbenjárásával mégis letehetik a szükséges vizsgákat. És ezt megadná?- húztam kérdőn fel a szemem, miután elhadartam a törvénypontot.
- Egy feltétellel. Ha én is a csapat tagja lehetek! Jó magukkal együtt dolgozni, bár kevesebb halálközeli állapot elfért volna.
- Hallod ezt Doki! Végre kitörhetünk, ezt nem szalaszthatjuk el!
Elgondolkodva néztem végig. Nem jövök ki jól Opállal, mindig marakodunk, a végén sértegetjük egymást és minden létező ***ségbe belerángat, de Közlegénynek viszont szüksége lenne egy helyre, ahol élhet, Dundi mindig is ki akart törni. Amióta ismerem, az utcán élt egyetlen kis kincsével, amit mára örökre elvesztett. Ezt nem vehetem el a többiektől, nem leszek ennyire önző, és nehezen, de végül rábólintottam.
- Akkor jövő héttől kezdődik is önnek az oktatás, mint nyomozó. - ekkor Dundihoz fordult, meg sem várva a  reakciómat, ami nyilván tiltakozás lenne afelől, hogy mégis, hogy talált ilyen hamar időpontot? Gyakran éveket kell várni egy ilyenre!
- Talán neked okoztam még nagyon sok fájdalmat. Már szégyellem magam, hogy amikor először találkoztunk, annyi mindent vágtam a fejedhez. És még ráadásul a nyakörved is miattam ment tökre… Tudom, hogy ez nem ugyanaz, de – indult el a dobozhoz majd kivett belőle egy sötétkék nyakörvet nyithatós, körbilétával amin egy apró aranymancs is díszelgett.
- De hát ez…
- Egy rendőrségi nyakörv! Ha nem bánod téged előre beírattalak erre, mint vezető, nagyon sok hasznodat vennék. Viseld büszkén, és kérlek, ne haragudj!- mosolygott rá kedvesen.
- Kö-köszönöm!- szipogta Dundi- Ajj, Opál, hogy haragudhatnék rád!
Végül Opál csoportunk utolsó tagjához fordult, ki szépen, türelemmel ült a helyén eddig szinte meg sem szólalva.
- Közlegény, vagyis Alfonz! –javította ki magát gyorsan. - Ha te nem segítesz mindnyájunknak, végünk. Köszönöm. Mivel nem tudtalak még eléggé megismerni, így téged az általános képzéshez ajánlottalak be.
- Hűűűűű- nyílt tágra a kiscica szeme.
Ez a képzés a legdrágább és a legnehezebb. Aki innen kikerül, szó szerint bárhova mehet vizsgázni. Dundi csak a rendőrségnél, azon az egy poszton helyezkedhet el. Vezető az az, aki vezeti a Vadászokat a városban. Nagyra becsült munka. Vagy akár én, a nyomozóimmal és ügyvédi végzettségemmel is egy területen dolgozhatok. Ez hatalmas dolog, ha valaki erre bekerül.
- Opál annyira köszönöm!- bújt hozzá a kiscica. Egyébként meg már megszoktam a Közlegényt.
- Sajnálom, de csak ennyit tehettem. - mosolyodott el szomorúan.
Átláttam a helyzetet, bizonyára kerestette az anyját a kiscicának, de sikertelenül. Végül is Közlegénynek csak ő volt. De miután megmentette az anyja, egyedül maradt. És mikor nekünk is elváltak útjaink…
- Min agyalsz Doki?
- Semmin, csak az, hogy Közlegény, hogy találtál meg minket? –mondtam ki végül.
- Hát hogy az… Miután a kutyákat uszítottam, egyedül maradtam. Csak össze-vissza kódorogtam a számomra ismeretlen negyedben.  Sok félelmetes alak fújt rám, már vissza akartam mászni a feketejáratba. Ekkor láttam meg az öt fekete macskát, akik éppen kifele másztak. Végül eszembe jutottak, hogy láttam őket lent  össze-vissza rohangálni, de valahogy mégis kikeveredhettek.  Volt egy rossz érzésem és követni kezdtem őket. Nem volt könnyű, az egyik tag mindig hátra nézett, de szerencsémre a többiek mindig leszólták, hogy haladjanak már, mert így is csődbe ment a B terv és mindjárt a C is, ha így folytatja. Majd hirtelen futni kezdtek és elkapták Opált. Én is arra a kocsira ugrottam fel, mint ők, és besurrantam velük az óriási épületbe. Sokáig kuksoltam a narancsos tál mögött, mire kiment mindenki. - vázolta nekünk fel az egy hónappal ezelőtti emlékeit.
Elismerően bólintottam. Ez nagyon bátor egy három hónapos kiscicától akárhogy is nézzük. És visszajött értünk… ezt nem vártam volna. De mégis megtette. Sokkal több rejlik még ebben a kis csöppségben, mint ahogy azt sejthetnénk.
- Akkor Dr. Ralf Magánnyomozói Iroda?- törte meg Dundi a beszámoló utáni csendet.
- Nekem tetszik!
- Nekem is!
- Felejtsd el!
- Akkor három egyre nyert Dr. Ralf Magánnyomozói Irodája!

A klub továbbra is elérhető:LINK Még egyszer köszönöm, hogy eljuthattam idáig!

( 82 megtekintés )

Szólj hozzá:

tutifrutti 2017. 07. 09. 12:56  
Nekem is tetszett, jó ez a sorozat ^^ Olvasom, de nem kommentelem... (=

Kriza 2017. 07. 09. 12:08  
Köszönöm. Tényleg tetszett ez a rész? Most nem sok izgalmat tudtam belecsepegtetni, remélem a többi is tetszeni fog.

Niki20005 2017. 07. 07. 22:51  
Nekem igazán tetszett, ígérem elolvasom a többi részét is, mert azokba régebben nem méltóztattam belekukkantani.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat