Újság >> Történetek / Sorozatok

Come on!
Megosztás: f

Come on!

Dühödten Sean kezébe nyomtam a kefét, majd határozott léptekkel a főépület felé vettem az irányt. Ökölbe szorított kezeimet magam mellett lóbáltam és nagyon reméltem, hogy olyan fenyegetően nézek ki, mint azt akarom. Néhány lovas érdeklődő tekintetétől kísérve átvágtam a pázsiton és lecsaptam az egész markomat kitöltő réz körkilincsre. Még mielőtt beronthattam volna, mint egy megvadult állat, cipők csattogtak a macskakövön és ez elvonta a figyelmem. A hang irányába fordultam. Sean akkor már csak pár méterre volt tőlem és azonnal meg is torpant, mihelyt tekintetünk találkozott.
- Nem tudom, mit akarsz, de biztosan állíthatom, hogy ostobaság! - rázta a kefét a kezében, mintha dorgálni akarna.
- Nem is ismersz! - ráztam a fejem. Lassan oda jutok, hogy vendégek mondják meg nekem, mit gondolok.
- De Amandát igen. Egy rossz szó és...
- Repülök? - vontam vállat. - Nem érdekel!
Benyitottam az ajtón és igyekezvén figyelmen kívül hagyni a mögöttem szaporázó fiút, végigsiettem a hosszú folyosón. A citromsárga falak, a csodás lovas festmények és barokk kort idéző bútorok jelen esetben hidegen hagytak. Egyetlen célom a mostohaanyám irodája volt, ahol napjai nagy részét tengeti, munka címszó alatt. Valójában álló nap telefonálgat, kávézgat és divatmagazinokat olvasgat. Az istálló körüli teendőkről csak este dönt, akkor is csak azokról rendesen, melyekkel pénzt szerezhet. Hát ezért vagyok még mindig szinte egyedül több tíz lóra!
Az iroda üveges ajtaján a mostohaanyám neve állt. Pontosabban az ő keresztneve és az apám vezetékneve, melyet a házasságkor vett fel. Még most is undorodom a gondolattól, hogy apám képes volt erre az elkényeztetett libára nézni.
Kopogás nélkül rontottam be, így kiérdemelve, hogy Amanda és anyja abbahagyja a traccspartit és rám figyeljen. Na meg a mögöttem belépő Seanre.
- Látom apád nem tanított jómodorra. - morogta Amanda, majd engesztelő mosolyt villantott a mellém lépő fiúra. Egy pillanatra féltékenységem is felszínre tört, nagyon tudni akartam, mi van kettejük közt. Természetesen ez a kisebbik gond volt, ezért elkezdtem kifejteni, mi is a probléma azzal, hogy a mostohaanyám vezeti az apám birodalmát.
- Ez így nem mehet tovább! - kiáltottam kissé hisztérikusan. - Mégis mit képzelsz, kinek a feladata Roving utódjának lovaglása?
- Gondolom egy lovasé. Jelen esetben Jeané.  - vont vállat Amanda. - A franciákat nem érdekli, hányszor dobja le őket a ló, engem ellenben igen. Képzelj el betört orral vagy monoklival!
- Nem is tudod, hányszor képzeltelek el úgy! Amúgy sem lenne gond, ha egy röpke időre elvinnének a diliosztályra téged és az ***at!
- Mit képzelsz, ki vagy te?! - förmedt rám a mostohaanyám.
- Én? - csak egy pillanatra vaciláltam a válaszadással. A sok rossz nagyobb súlyt nyomott a képzeletbeli mérlegre, így nem volt kérdés, folytatom-e elkezdett örjöngésem. - Az apám lánya! Az, aki tudja, hogy itt minden csak a pénzről szól! Az, aki a nap huszonnégy órájában talpon van, hogy gondoskodjon a lovakról. Az egyetlen, akit érdekel, mi volt a birtok alapításának célja és igyekszik ezt szem előtt tartani!
- Hiszen nem is lovagolsz! Nincs is lovad! Ezen tények alapján pedig úgy gondolom, túl nehéznek érzed a feladataidat. Könnyítek rajtad, ki...
- Nem kell kirúgnia! Mától nem dolgozom magának. - egy pillanatra megremegett a hangom. Jól átgondoltam ezt az egészet? Feladom a lakásom és az apám örökségét, csak mert nem alakult minden a terv szerint?
- És mihez kezdesz?
- Nem dolgozó leszek, hanem lovas. Az istálló egy versenyzője!
Amanda és a mostohaanyja kényszeredett, lenéző mosolyt villantott felém. Sean oldalba bökött a könyökével. Bármit is akart, már nem tehettem semmit. Elkezdtem, be kell fejeznem. Ha most visszatáncolok, nagyobb céltáblát rajzolok magamra, mint eddig valaha. Itt az idő a saját lábamra állni és megmutatni apámnak, büszke lehet rám.
- Na és melyik lovat szeretnéd? Megkapod, bármelyiket is válaszd, elvégre még csak nem rég veszítetted el a szeretett lovadat. Adok időt, hogy átgondold.
- Nem kell az ideje! Már döntöttem.
A levegő megfagyott, úgy tűnt mindenki a válaszomra vár. Már én is azon kaptam magam, hogy várakozva gondolok a kiejtésem következményeire. Karba öltöttem a kezeim és megemeltem az állam.
- Shadow G Bravent akarom!

Köszönöm, hogy elolvastad! Várom hozzászólásod!

( 88 megtekintés )

Szólj hozzá:

Iméon 2017. 03. 12. 7:43  
Hát nem ment sehová, ezért nem volt szüksége arra, hogy mást is elpakoljon.

Peasy
 
2017. 03. 11. 20:22  
Helohelo. :p
Amúgy a "csakruhátpakoltabőröndbe" dologgal mi lett vagy lesz?

  - megszűnt felhasználó - 2017. 03. 10. 19:32  
Egyszóval: Mindennek megvan az oka ^^
Cia Peasy ^^

Iméon 2017. 03. 10. 18:14  
Kutyaaa55 és Jack: örülök, hogy tetszett!
Peasy: a hibák arra valóak, hogy tanuljunk belőle. Köszönöm a visszajelzést, a birtok ügyét szándékosan nem hoztam most szóba. A mostohaanyja pedig nem véletlenül ajánlja fel neki a lovat.

Jack
 
2017. 03. 10. 17:19  
Bevallom kedves író, nem vagyok lovas...De a te történeted nagyon jó volt, megéri folytatni.

Peasy
 
2017. 03. 10. 16:03  
Szerintem logikai baki az, hogy eddig a mostoha anyát sokkal gonoszabbnak írtad le, most meg ad lehetőséget új ló lovaláshoz és ez így kissé... nem is tudom. Nekem furcsa. Meg, hogy a lánynak a birtokot kellett volna követelnie, hogy az az ő apjáé és, hogy ő lenne a hivatalos a birtokos, ha a mostoha nem lenne.
Amúgy bocsi, hogy mindig a hibákat keresem. ^^"

  - megszűnt felhasználó - 2017. 03. 08. 15:36  
Úgy utálom, hogy nem mindig ilyen hamar vége lesz xdd
*mindig


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat