Újság >> Történetek / Sorozatok

Az örökös
Megosztás: f

Az örökös

 Hetekkel később.
Bár Rachel még csak a nyolcadik hónapban járt, az orvosa úgy döntött, hogy az utolsó hónapra bent kell maradnia a kórházban. A kismama hiába tiltakozott az orvosnak nem lehetett ellentmondani. Gabriella négy hónapos terhes lett és egyre inkább észrevette testének változásait. Már nem fért bele azokba a ruhákba, amelyeket egykor annyira szeretett. Virág a mostohaanyja azonban mindenben a segítségére volt, még vásárolni is elment vele, nehogy egyedül érezze magát. Kedvenc időtöltéséről a lovaglásról sajnos le kellett mondania, de minden este meglátogatta Ezüstöt az istállóban.  Mindennap ebéd után elmentek szüleivel vagy Benjáminnal, meglátogatni Rachelt a kórházban. Gabi őszintén sajnálta unokatestvérét, amiért oly szerencsétlenül járt Aladárral, de valami sohasem tetszett neki a férfi jellemében. Nem említette senkinek, de olyan volt, mintha nem is egy személyiség lenne, hanem csupán szerepet játszik. Dénes sem tudta, hogy igazából mi is történik a családja életében. Mostanság gondolkozott rajta, mennyire keveset tud azokról a dolgokról, melyeken a lányok átmentek. Oly könnyű volt azt mondani legkedvesebb gyermekének, hogy nem ítéli el, mert ilyen fiatalon anyává válik, de ha igazán őszinte akart lenni magához be kellett vallania, hogy igenis dühítette az, ahogyan Gabi járt. Lánya nem érdemelt ilyen kegyetlen sorsot, mint ahogyan annak idején Kamilla sem. Eddig jutott gondolatai sorában, mikor meglátta lányát, amint lejön a lépcsőn és az udvar felé indul. Így szólt hozzá:
- Gabriella ülj le beszélgessünk egy kicsit. - kérte.
- Ahogy gondolod apám. - mondta.
- Kicsim szeretném, ha elárulnád, hogy ki az édesapja a gyermekednek. - vágott bele.
- Papa hiszen mondtam már neked, hogy nem tudom. - tiltakozott.
- Vagy éppen csak nem akarod elárulni nekem, mert véded bár fogalmam sincs miért. - vetette ellene.
- Nem értesz semmit. Azt hittem, hogy megérted a sors szörnyű csapását, de helyette azt gondolod, hogy szándékosan tettem ezt az egészet?! - kiabálta.
- Én csak meg szeretnék vizsgálni minden lehetőséget. - mormolta.
- Apa gondolod, ha szerelemből születne ez a kisbaba eldobnám magamtól? Soha nem lennék rá képes. Ő viszont kegyetlenségből és gonoszságból fog születni, ezért gondoltam, hogyha nem vállaljátok örökbe fogom adni. - magyarázta.
- Nem, ahogyan ígértem felneveljük a kicsit. - hangzott a válasz.
- Megyek meglátogatom Rachelt. - búcsúzott.
- Ne haragudj rám, hogy megbántottalak. Vigyázz magadra. - mondta, majd visszament dolgozószobájába.
Egy óra elteltével oda is ért a kórházba. Unokatestvérével együtt kisétált a parkba, ahol a betegek kedvükre elbeszélgethettek a természetben. Így beszéltek egymás között:
- Milyen fura fintora a sorsnak, hogy csupán néhány hónap különbség lesz a kisbabák között. - szólalt meg Rachel.
- Igen. A te gyermeked egy reménytelen szerelem gyümölcse, de te legalább tudod ki a papája. Én viszont nem szeretném megtartani a kicsit, mert egyszerűen képtelen lennék a szemébe nézni, mikor megkérdezi ki az ő édesapja? - vallotta be.
- Nekem sem volt egyszerű életem. Anyám, akit nagyon szerettem öt éves koromban meghalt, apám ugyanazon a napon, de ő rá szinte nem is emlékszem. A bácsikám viselte gondomat, de az ő segítsége nélkül nem boldogultam volna. Szinte semmit sem tudok a szüleimről azt leszámítva, hogy apám hatvanöt évesen vette feleségül édesanyámat. Mikor végre úgy éreztem, hogy révbe értem, mert megtaláltam a szerelmet egy csodálatos férfi oldalán, rá kellett jönnöm, hogy az egész csupa hazugság volt. Aladár elhagyott és soha többet nem jön vissza hozzám. - mesélte.
- Legalább abban egyetértünk, hogy korántsem unalmas családi életben lehet részünk. - felelte.
- Ez igaz. - ismerte el.
- Mindig olyan voltál számomra, mintha a nővérem lennél. Benit is szinte testvéremként szeretem, de Áron olyan mintha nem is a családunkhoz tartozna. - mormolta.
- Igen teljesen más jellemmel rendelkezik, mint mi. - mondta.
Még egy kicsit beszélgettek, majd hamarosan este lett és Gabi mosolyogva köszönt el a kismamától.   

( 111 megtekintés )

Szólj hozzá:

Dark Light 2017. 02. 09. 19:56  
Már értem, miért tartasz ilyen sok résznél! Olyan, mint egy szappanopera. El van húzva, igazából semmi sem történt benne, a párbeszédek elég egyoldalúak.
Sok résznél hiányoltam a vesszőket.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat