Újság >> Történetek / Sorozatok

Cataracta
Megosztás: f

Cataracta

  Valaki felsikított, magas, lányos hangon, és nagyon reméltem, hogy nem én vagyok.
  Az empusza, aki pár perce még kedves mosollyal hozta oda nekünk az italokat, először engem rángatott ki az ülésből, mivel én ültem szélen. Karmai végigszántottak a fájós vállamon, kiszakították pólóm ujját, és megsebezték a bőrömet. Kiestem a kárpit ülésből, de amint a padlónak csapódtam, idegesen Cataractát kezdtem keresni zsebemben, hiába hasított égető fájdalom a vállamba. Ekkor viszont a démon állkapcson rugott, és Lenára támadt.
Emberek rohantak el mellettem, attól féltem, rám taposnak, de szerencsére ez nem történt meg. Néhányan sikoltottak; most onnan tudtam, hogy nem én vagyok, mert túlságosan fájt az állkapcsom még csak ahhoz is, hogy kinyissam a számat, nemhogy hangot hallassak.
Hirtelen Lena felkiáltott. A francba!
Az összes erőmet összeszedve feltápászkodtam, és zsebembe nyúltam a kis háromágú szigonyt ábrázoló bronzszoborért, de minden egyes másodperc, ami Cataracta karddá válásába telt, elképesztő lassúnak tűnt. Az empusza megragadta Lena szőkés-barna tincseit, hatrarántotta fejét, és mutatóujjának hosszú karmát a lány torkához nyomta.
  - Gyerünk, Hesztia leánya - sziszegte, ahogy természetellenesen zöld szemében düh gyúlt - Az én hajamat nem akarod felgyújtani?
Lena rémülten levegőért kapott, a démon karma mégjobban nyaka bőrének nyomódott. Hitetlenkedve ráztam a fejem. Sejtettem, hogy Lena volt, és akartam is beszélni vele erről, de...
KOCC!
Az empusza fejének nekicsapódott egy üvegpohár. Annyira megdöbbentem, hogy Cataracta kiesett ujjaim közül.
A démon felüvöltött, ahogy a maradék narancslé végigfolyt éjfekete tincsein és sápadt bőrén. Néhány szilánk beleakadt a hajába, de különösebben nem tett kárt benne a pohár. Viszont figyelemelterelésnek tökéletes volt. Az empusza elengedte Lenát.
És Tyler felé fordult. Szemüveges barátom a háttámlát markolászva tett egy lépést hátrafelé. A lábánál egy másik empusza próbált talpra kászálódni, és hasonlóan dühösnek tűnt, mint az, akinek feje találkozott Ty poharával.
Nagy levegőt vettem, és felkaptam a kardom. Az empusza, miután elengedte Lenát, arrébb lökte a két ülés közötti faasztalt - ami pár centire repült el az arcomtól -, és Tyler felé lendült. Nem vesztegethettem tovább az időmet. Felemeltem a karomat, és lesújtottam a démonra.
Üvöltés. Lilás, undorító anyag fröccsent rám az empusza sebéből, de mire kitöröltem a trutyit szememből, már csak egy kis tócsa maradt a támadónkból. A következő pillanatban egy tőr belefúródott a másik pincérnő mellkasába.
Újabb sikoly. Újabb adag trutyi.
Kellett pár pillanat, hogy meggyőződjünk affelől, nincs több démon, majd Cataracta hegyét a padlóba szúrtam, és a kardomra támaszkodtam miközben talpra kecmeregtem.
  - Jól vagytok? - kérdeztem sajgó állkapccsal. Hajamból és pólómból csöpögött a takonyszerú lilaság, de mikor Tylerre pillantottam, láttam, hogy ő is kapott az empusza maradékából, és azért megnyugtatott, hogy nem csak én nézek ki undorítóan.
  - Igen - felelte Lena, majd lassan kimászott az ülésből, s megállva előttem arrébb tolta a pólóm anyagát vállamom - Ez elég csúnya, Don.
Felszisszentem, mikor egyik ujjával véletlen hozzáért a sebekhez, majd lemondóan sóhajtottam.
  - Úgy érzem, mindenki erre a vállamra pályázik - Lena aggódóan nézett rám, mire bátorítóan elmosolyodtam - Semmi baj! Csak egy kis víz kell. Amúgy meg nagyon sirály volt az a pohár! - fordultam Ty felé, aki szégyenlősen elmosolyodott -Láttad volna az arcát, mikor...
A rendőrségi autó szirénája belém folytotta a szót. Barátaimmal szinte egyszerre kaptuk fel fejünket és fordultunk a kijárat felé. Az a fal üvegből volt, így láthattuk a két fehér Volkswagent, és a körülöttük toporgó halálra rémült embereket. Fogalmam sem volt, vajon a Köd mennyit takart el.
  - Lépjünk le - mondta kisvártatva Tyler, és lerázott karjáról egy adag mocskot - Remélem van hátsóajtó.
Bólintottunk. Lena felkapta fegyverét a földről, én is fogtam Cataractát meg a táskámat, és gyorsan elindultunk a pult felé. Valami viszont nem volt helyén. Nagyon nem. Összevontam szemöldökömet, megigazítottam a táskát vállamon - az egyik vállamon, a másikra nem mertem pántot helyezni -, ami mintha nehezebb lett volna, és... mozgott?!
És akkor valami vékony, nyafogáshoz hasonlító hang hasított a levegőbe. Akaratlanul is megtorpantunk, barátaim rémülten rámmeredtek, és én is hasonlóan nézhettem rájuk. 
  - Srácok - szólaltam meg - Asszem kikelt Tojgli.

( 283 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 13. 21:04  
nekem is nagyon tetszik!

Huxy 2016. 09. 29. 20:19  
Tojgli aztán tud időzíteni! xD Most is csak annyit tudok mondani, hogy tökéletes, és megmentetted vele a napomat! Remélem hamar jön a folytatás, úgy érzem most fog csak aztán beindulni a cselekmény.

Brytta 2016. 09. 28. 16:43  
 Hú, ez nagyon jó lett!!! Hajrá! FOLYTI!!!

tutifrutti 2016. 09. 27. 20:22  
Nekem nagyon tetszik, folytasd pls ^^

Ashley1998
 
 
2016. 09. 27. 16:12  
Ebben a részben fény derült arra, hogy mennyire szereted a vállakat.:3 Tojglinak olyan aranyos neve van, remélem ő maga is hasonló lesz, mint a neve. Nagyon szépen megfogalmaztad a kűzdelmet, tetszett a leírás és az is, hogy néhány helyen kicsit viccesebben írtad le a történéseket. Na szóval, azt hiszem nem is kell mondanom, hogy remélem mihamarabb folytatod.(:


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat