Újság >> Történetek / Sorozatok

Szerencsétlenek... - 9.
Megosztás: f

Szerencsétlenek... - 9.

- Jesszusom, Jake! - hőköltem hátra döbbenetemben, és miközben visszahanyatlottam az székemre párszor pislogtam is, hátha csak rosszul látok, és nem is Jake Raynolds ül mellettem - aki mellesleg felháborítóan jól nézett ki -, hanem egy öreg, és szenilis bácsika, akit az unokája elrángatta a moziba erre a filmre, tudván, hogy a papája úgysem csinálna otthon semmit.
Bárcsak ekkora mákom lenne!
Utálnám én őt, ha nem lenne ilyen gyönyörű kék szeme; szőke, mindig a homlokába hulló haja; édes mosolya, és elbűvölő személyisége. Tényleg, tényleg utálnám én őt, de egyszerűen nem megy. Mindenhol ott van, ahol én, ha pedig mégsem, akkor vagy a húgom magyaráz róla éjjel-nappal, vagy az interneten a bulvárlapok írnak egyfolytában cikkeket, hogy itt bulizott, ott csókolt meg egy lányt, amott volt egy koncertje, emitt volt egyet vitorlás-hajókázni, és a többi. Kicsit idegesítő csak a helyzet.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni! - húzta el a száját.
- Miért kell neked mindig felkavarni az állóvizet? - sóhajtottam. - Lennél olyan kedves elmondani, hogy mégis mit keresel a repülőtér után a világ második legpublikusabb helyén?! Ha meglátnak, neked lőttek!
- Ez a foglalkozásom - kacsintott, mire megforgattam a szememet. - Meg kell ígérned, hogy soha senkinek nem beszélsz arról, hogy mi itt találkoztunk, és beszélgettünk!
- Oké. Megígérem! - biccentettem lazán, teljesen félvállról véve az ügyet.
- Ahogy látom te sem vagy egy lelkes rajongóm - méregetett felvont szemöldökkel. Na, majdcsak leesik neki!
- Miért ki nem az még? - mosolyodtam el.
- Anyám - sütötte le a szemét Jake, én pedig halkan elnevettem magam. - Nem igazán értékeli, hogy egy egész világ beleszeretett a hangomba, meg persze a kinézetembe, amit meg tudok érteni... - húzta ki a mellkasát. Egyre jobban röhögtem rajta; ahogy ott előadta magát nekem, az annyira szórakoztató volt, hogy egy-egy könnycsepp is kicsordult a szememből.
- Máris megszerettem anyukádat - töröltem le egy könnycseppet jókedvűen.
- Ch, na szép... - csóválta a fejét a sztárocska.
- Hő! Ne térj el a témától, mit csinálsz itt? - kaptam észbe elkomolyodva.
- A lesifotósok elkaptak a főúton, amikor menni akartam boltba.
- Minek akartál boltba menni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Anyám akarta, hogy leugorjak vöröshagymáért - mondta gyerekes hangon, félre nézve, mire nem bírtam, és kitört belőlem a röhögés.
- Pssszt! - szólt ránk hátrafordulva egy nő, csúnyán méregetve minket. - Hé! Te nem az a srác vagy, akiről ma reggel írt a bulvár egy cikket, Jake Raynolds? Mi is volt benne? Ja, igen, hogy pár nap múlva koncerted lesz? - érdeklődött teljesen hátrafordulva a nő, csillogó szemekkel pillantva Jake-re, aki olyan kétségbeesett fejet vágott, hogy megsajnáltam szegényt, és a karomat a nyaka köré fonva odabújtam hozzá, és rámosolyogtam a kíváncsi nőre.
- Áh, a sötét miatt összekeveri valakivel. A barátom véletlenül sem énekes, még iskolába jár, és..., és pszichológiát tanul! - rögtönöztem. Az arcomra ráfagyott azaz erőltetett mosoly, és addig le sem olvadt, míg a nő bocsánatot nem kért, amiért összekeverte a két fiút - akik igazából egy egy, és ugyanazon személy -, és vissza nem ült rendesen a helyére, hogy tovább nézze a filmet.

Grimaszolva löktem el magamtól Jake-et, és keresztbe tett kézzel, unottan meredtem a kivetítőre, amiben épp most robbant fel egy autó. Hű, de érdekes lehet ez a film - utólag visszagondolva ez volt benne a legjobb rész, szerintem, hogy egy nagyon-nagyon drága Lamborghini felrobban. Tényleg, megéri az Oscar-díjat!
Jake elképedve bámult engem, majd, amikor leesett neki, hogy nem fogok hozzászólni, becsukta tátott száját, és elvigyorodva meglökte a karomat.
- Hé, Sher! - szólított meg szórakozott hangon.
- Mond.
- Finom a parfümöd. Channel? - kérdezte rám kacsintva, mire mélyen kifújva a levegőt ráförmedtem.
- Ha annyira kíváncsi vagy rád nem jellemző módon, akkor igen, Channel! Mellesleg valami "Köszönöm, Sher!" félét is kibökhettél volna, amiért kihúztalak a szorult helyzetből, de neeem, ehelyett játszod itt a nagymenő sztárocskát, aki azt hiszi, hogy letud venni a lábamról egy elméletileg "szívdöglesztő" mosollyal, ami gyakorlatilag egyáltalán nem "szívdöglesztő" szerintem. Ja, és én sosem rajongtam érted, csak a húgom, Hadley, aki ódákat zeng rólad egész nap, megállás nélkül. Ha bemegyek a szobájába, akaratlanul is a te fél-pucér posztereidet kell nézegetnem, ugyanis az egész fal tele van veled, szóval ha nagyon akarom, akkor sem tudlak elfelejteni! És mondhatod, hogy tetszel nekem, csak azért, hogy idegesíts, de nem fog érdekelni. Beismerem, hogy tűrhető a kinézeted, de ennyi. Nem olvadok el attól, ha a szemedbe nézek; nem szeretnék beletúrni a hajadba, mint pár fura, és szociopata rajongód, akik úgy tűnik, hogy leragadtak valami Majmok bolygója-féle filmen, és nem is ábrándozok arról esténként, hogy hátha megcsókolsz, ugyanis van nekem jobb dolgom is este, minthogy ilyen idióta szituáción törjem a fejem! - lihegtem dühösen, mire mosolyogva a karfára könyökölt.
- Befejezted? Vagy van még valami, amit mondani szeretnél?
- Szeretnék én még nagyon sok mindent mondani neked, de nem fogom megtenni! - néztem rá csúnyán.
- Általában csendesebb típus vagy, aki csak megszokott környezetben oldódik fel, igaz? Csak meg kell ismerni, és akkor igazán megmutatod ki is vagy te. Ahogy mondani szokták, kimutatod a fogad fehérjét, mi? - kezdett elemezni Jake.
- Így jellemezném magam, igen - válaszoltam megilletődve. - Miért érdekel?
- Azért, mert most az én társaságomban vagy, és feloldódtál.
- Háh! Egy fenéket! - röhögtem el magam.
- Dehogynem. Én egy világsztár vagyok, és éppen úgy oktattál ki az előbb engem, mint egy közeli ismerősödet.
- Nem - ráztam a fejem.
- De igen - mondta lágyan.
- Ments Isten, dehogy! - legyintettem. - És mellesleg meddig szándékozol itt maradni a moziban?
- Miért, te meddig szándékozol itt maradni? - kérdezett vissza frappánsan.
- Ahogy elnézem a csillogó szemű anyámat, és az örömében a bőréből majd kiugró húgomat, na meg az apámat, aki szépen bealudt a filmen, azt mondanám, hogy még olyan egy óra hosszáig - dőltem neki a szék támlájának nagyot sóhajtva.
- Akkor addig maradok én is, hogy ne unatkozz - mondta.
- Nagy lelkű vagy, de köszi, nem kell - jelentettem ki határozottan.

Görnyedten, és rosszkedvűen ballagtam ki a moziteremből a kijárat tábla felé, mellettem Jake-el, aki vigyorogva, zsebre dugott kézzel sétált. Visszavette a kapucnit, és a napszemüveget, amitől úgy nézett ki, mint egy kommandós.
- Na, Sher? Tetszett a film? - kérdezte szórakozottan Jake, felvonva a szemöldökét.
- Biztos tetszett volna, de sajnos nem tudtam odafigyelni rá, mivelhogy te egyfolytában nekem dumáltál - mordultam rá, mire felnevetett.
- Tessék - nyomott a kezembe egy kis lapot, amin egy telefonszám volt. Mikor leesett, hogy kié a telefonszám, elkerekedett szemekkel pillantottam fel Jake-re.
- Jake. Nem kell a telefonszámod! - adtam volna neki vissza, de feltett kézzel hátrálni kezdett a tömegben.
- Dehogynem - biccentett kuncogva.
- Nem, dehogy kell! Bedobom a papírmegsemmisítőbe! - találtam ki gyorsan. Röhögve megcsóválta a fejét, és a sarkon lefordult. Utána futottam, hogy visszaadjam a cetlit, de sehol nem láttam őt, csak azt az irdatlan nagy tömeget, ami a mozi előtt tolongott...

( 94 megtekintés )

Szólj hozzá:

Ashley1998
 
 
2016. 07. 14. 10:38  
"Beismerem, hogy tűrhetô a kinézeted..." Ezen nagyot nevettem, meg még sok máson is, nagyon jó rész lett!*-* Szerintem el kell, hogy mondjam, hogy ez a Jake nagyon elnyerte a tetszésemet, remélem még sok részben olvashatunk róla. Ezenkívül szépen megvolt fogalmazva, a karakterek személyiségei nagyon jól ki vannak alakítva, imádom.*-* Folytasd hamar!(:

  - megszűnt felhasználó - 2016. 07. 14. 10:34  
Köszönöm szépen! Aranyos vagy! :3 *w*

  - megszűnt felhasználó - 2016. 07. 14. 9:27  
Uhh, nagyon tetszik, elolvastam a többi részt is, nagyon jó. Ezer taps, van hozzá érzéked!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat