Társalgó

Szerepjáték :)

PMD 2020. 07. 03. 17:14  
Sziasztok, valaki? (:

Rana 2020. 06. 24. 17:04  
Valaki ember vagy kutya szerep? ^^

Maybelle 2020. 06. 21. 15:07  
Én most vagyok, ha valaki esetleg akar még szerepezni?

Rana 2020. 06. 21. 14:46  
Valaki szerep? ^^

Rana 2020. 06. 21. 13:13  
Még mindig vagyok.

Maybelle 2020. 06. 21. 12:43  
Valaki? ^^

Rana 2020. 06. 16. 18:33  
Hi, ha még vagy akkor én itt vagyok! ^^

Maybelle 2020. 06. 16. 15:35  
Hey, valaki?

Rana 2020. 06. 15. 20:17  
Sziasztok!

Az Umbrella Academy még mindig tárt kapukkal várja jelentkezőit az újságban, a szerepben első sorban természetfeletti karakterekkel foglalkozunk de lehet hozni akár teljesen ártatlan állampolgároktól - rendőröket és vadászokig is akár. (És ha arra lenne igény akkor esetleg földönkívüli lényeket is, ebből legalább két fajt lehetne hozni/használni de ez még akár bővülhet is ha szeretnétek ilyen karaktereket)
A szerep a huszonegyedik században játszódna azaz jelenkorban történne minden lépés, romantikus - szerelmi szálakat pedig nyugodt szívvel lehet szövögetni akár egy baráttal - akár egy halálos ellenséggel. De nem csak a nyálas pillanatokat lehet a történetbe szőni ugyanis a természetfeletti emberek és a vadászok régi csatákat vívnak már egymás ellen. Így hát akár harc is kialakulhat a későbbiekben. A karakterlapokkal úgy gondolom nem szükséges sietni - mindenkinek adok megfelelő mennyiségű időt arra hogy szépen és nyugodtan megírhassa. Ha lenne esetleg valami kérdés ezzel vagy mással kapcsolatban azt nyugodtan tedd fel nekem üzenetben és mindent amit tudok elmagyarázok - válaszolok. Ha jelentkezni szeretnél akkor azt megteheted az újságokban található fórrumomon! ^^

(Vagy akár erre rá kattintva rögvest az oldalra léphetsz -> “Umbella Academy „ )

Rana 2020. 06. 14. 18:24  
Valaki? ^^

Rana 2020. 06. 03. 13:23  
Autumn

Lassan az ajtó elé értem és lassítva bedugtam a fejem és körbe néztem a helyiségben, szemügyre vetem mindent amit kintről nem tudtam. Minden tökéletes volt ami egy otthonhoz kell ezért hát beléptem a küszöbön és a fiúhoz sétáltam kicsit gyorsított léptekkel hogy ne maradjak le túlságosan is, nem akartam eltévedni és gondot okozni a vendéglátómnak. Lassan a konyhába értem és ezt a helyiséget is szemüggyel vettem, nem láttam még ilyen helységet de azt tudtam hogy hogy is hívják. Nem messze a fiútól megálltam és figyeltem hogy mattat valami nagy téglalap alakú - hűvösséget árasztó gépezetben. Én csak furán néztem mert ennyire azért nem voltam leinformált, voltak dolgok amiket egyáltalán nem ismertem. Ez van ha valaki az utcán él már amióta az eszét tudja. Talált valamit a gépben mert egy tasakkal a kezében csukta vissza az ajtaját majd vett elő egy tálat amit megtöltött a tasak tartalmával, nagyon fura volt mert még nem voltam ilyennek a szemtanúja. Abban szokták tárolni.. érdekes de egyben nagyon szimpatikus is.
-Hát, remélem ízleni fog.-oda léptem a tálhoz majd leültem vele szembe hol az ételt - hol a fiút figyelve majd a tál peremére raktam mancsomat, bárcsak minden normális lehetne és megköszönhetném neki de ezt itt és most nem lehetne megoldani. Helyette megint kiadtam magamból azt a kedves hangot amit még kint is, kedveltem őt - jó ember volt és ezért barátkozni szerettem volna vele. Figyeltem majd a tálra pillantottam ami egészen ínycsiklandozó illatot árasztott magából, majd kicsordult a nyálam és megkóstoltam kezdetben csak egy falatott majd amikor megerősítettem hogy ez egy mennyei ételnek bizonyul rá vetettem magam és úgy ettem mint még soha, az éhség ami eddig marta a gyomromat ma örömében sírva fakadt.

Noah

Elégedetten figyeltem miközben elfogadta a kezemet és gyengéden megráztam azt, olyan kis apró keze volt hogy nem akartam túlzásba esni - kis törékenynek tűnt az enyémhez képest. Szerettem mások társaságát amíg az jó hatással van rám, és egy ilyen társaságban nem csalódhat az ember - igazán kedves teremtés. Ő az a fajta embernek tűnt aki kis ártatlan az emberiség mocskaihoz képes és mindenki késztetést érez az iránt hogy megvédjék őt mindentől és mindenkitől aki csak bajt akar a fejére.
-Amióta az eszemet tudom, mindig is itt éltem.-válaszoltam miután végig gondoltam hogy mit mondjak de végül elmondtam az igazat, nem mozogtam annyit az emberek között ezért egy szellem voltam aki egyszer felbukkan majd hosszú időkre eltűnt. Ez hogy valakivel társalgók nem túl gyakori az életemben.- És veled mi a helyzet?-tettem fel én is a nagy kérdést, miközben hajamat megigazítottam kapucnim alatt mert idegesítően a szemembe lógott - néha a legszívesebben leborotváltam volna egy párszor de valljuk be nem állna jól nekem a kopaszság. Néha ismét magamon kezdtem érezni egy-két ember tekintettét akik velem szemben vagy a túloldalon haladtak és szemügyre tudtak venni, én zavartalanul álltam és Beth-et figyeltem - amíg nem okoznak nekem fejfájást addig nyugodtan nézzenek csak.- Hogyhogy nem hagytad még hátra ezt a porfészket?

Sage
 
2020. 06. 03. 9:21  
Mythra

Végül csak megingattam fejem és a kis élőlény megetetésére koncentráltam. Először nem igen akart utánam jönni, de aztán láthatóan meggondolta magát és elindult szerény, egyszerű berendezésű házam felé. A lépcsővel kissé nehézkesen ugyan, de megküzdött. Aranyos volt látni, hogy minden kis neszre és mozgásra odafigyelt. Végtére is megértem, idegen terepen van, én is így tennék a helyébe, fő az elővigyázatosság. Benyitottam a házba, majd egyenesen a konyhába vettem az irányt, megállva a hűtő előtt. Kezemet a vas kilincsre helyeztem, majd ráfogtam és egy határozott húzással kinyitottam azt. Jó sok kaja volt belezsúfolva, mondjuk ez nem meglepő. Medve vagyok és én is imádom a halat, per mindenféle húst megeszek kilószámra. Emberi alakomban ez meg se látszik rajtam, ezért szoktam elkezdeni hőbörögni akik ismernek, hogy hogy az istenbe nem szaladnak fel kilók. Amúgy ezt én sem tudom, végtére is nagytestű ragadozó vagyok, talán ez magyarázat.
Döntésre jutottam és kivettem egy adag felkockázott lazacot, aztán visszacsuktam az hűtőajtót. Felnyúltam a konyhaszekrényhez és levettem egy kis műanyag narancssárga színű tálat. A zacskót laza mozdulattal kibontottam, a lazacdarabokat beleöntöttem a tányérba, majd kezembe vettem az edényt és letettem a földre, a kis görény elé, miközben én addig a pár percig leguggoltam.
- Hát, remélem ízleni fog - mosolyogtam rá, majd felálltam. Gyorsan kidobtam a zacskót a kukába, majd kicsit arrébb mentem, had egyen nyugodtan. Leültem a konyhapult elé kihelyezett fekete, támla nélküli forgós székre, majd bekapcsoltam a tévét. Nem volt benne semmi érdekes ugyan, de elfoglaltságnak elmegy. Szemem sarkából tökéletesen láttam a házamban lévő új jövevényt, hisz oldalasan ültem.

Jezabeth

Mikor megdicsérte nevemet, halványan elmosolyodtam, talán egy pöppet el is pirulhattam. Jól esett, hogy végre valaki akár egy kicsi kedvességet is mutat felém. Ámbár meglepődtem, mikor ő nem a szokásos becenevet választotta, hanem inkább a Beth-et, meglepődtem. Még soha senki nem szólított így, még a saját fajtársaim közül sem. De őszintén nem zavart, jó néha a változatosság és ha neki ez tetszik, hát legyen. Nem ellenkezem.
- Persze hogy nem - feleltem végül egy mosollyal, mi talán kicsit egy vigyorra volt összehasonlítható, hisz rendezett fogsorom kivillant egy pár másodpercre. Ezek után ő is bemutatkozott, kinyújtva felém kezét. Félénken ugyan, de kezet ráztam fele és ami feltűnt, hogy az én kezem apró az övéhez képest. Erre szokták mondani hogy aranyos, azt hiszem. - Szintúgy, Noah! - néztem továbbra is szemeibe. Jó fej srácnak tűnik, annak ellenére hogy rejtélyes kisugárzása van és azt hozzá se téve, hogy tele van sebekkel. De ez már a legkevésbé se zavart, kezdtem kicsit megenyhülni a közelségében. - Te régóta laksz ebben a kisvárosban? - tettem fel egy kérdést, miután befejeztük a kézrázást.

Rana 2020. 06. 03. 1:23  
Autumn

-e tényleg okos kis jószág vagy.-szólalt meg miközben én elégedetten megcsóváltam farkincámat, miközben figyeltem.- Ha nem félsz tőlem, gyere utánam, éppenséggel van a hűtőmben egy kis hal.-tette hozzá én pedig elgondolkodtam az első dolgon amit mondott, nem féltem tőle mert kedves embernek tűnt de azért még nem eresztem le védőfalamat, miután mondta hogy van hal eléggé megörültem. A kedvenc ételem volt.
Figyeltem ahogy felegyenesedik majd nyújtózkodik és beindul a házba, én nem indultam egyből meg helyette inkább figyeltem egy kicsit. Alaposan átgondoltam mindent majd felálltam és megcsóválva farkincámat a talajon mitől felszállt a pór, megindultam utána. Lassan mentem és óvatosan, mindenre oda figyeltem ami szembe jött velem idő közönként. A lépcsőn kicsit nehéz késen de fel-fel ugráltam. Miközben haladtam utána végig az arcát figyeltem mint aki éppen elmélkedik valamin, legszívesebben rá kérdeztem volna hogy "mi az?" de ezt végül is nem tehettem. Nem olyan lapot osztott nekem az univerzum. A ház kívül nagyon szép volt de a benti térben se lehetett csalódni, nem láttam sokat kintről de amit igen az mind figyelemfelkeltő volt. Legalább is az én helyzetemhez képest - általában valami lyukban bújok meg estére és csak néha akad közöttük faüreg.

Noah

Miután végeztem a gyógyszerrel a lány irányába pillantottam minden figyelmemet rá fordítottam csöndben és türelmesen. A zacskót leengedtem az oldalam mellé miközben szabad kezemet a zsebem mélyére süllyesztettem gyorsan.
-Jezabeth.. ez nagyon szép név!-mondom miután elcsámcsogtam az új információn, majd a becenevén.-Akkor én velük ellentétben kivételesen a Beth-re összpontosítanék, ha neked ez nem okoz gondot-gondolkodtam el majd végül felhoztam mint ötlet, mindkettő szép de szívesebben használók olyat amit más nem. Miután felhoztam ezt elgondolkodtam majd kihúzva a szabad kezem közelebb léptem a lányhoz.-Noah Winchester.-mutatkoztam be kedves mosollyal - ami inkább egy mosoly-vigyor egyvelege volt - az arcomon miközben kinyújtottam felé a kezemet.-Örülök a találkozásnak!

Sage
 
2020. 06. 02. 12:24  
Mythra

Felvontam egyik szemöldökömet, mikor a kis élőlény hátat fordított nekem és elkezdte kaparni a földet vagy én nem tudom. Csak pislogtam előre, próbálva rájönni mit csinál. Végül befejezte cselekvését, majd leült és felnézett rám. Közelebb hajoltam, hogy jól lássam, mi van a földbe karmolva. Felfedezni véltem egy halformát, mire elmosolyodtam.
- Te tényleg okos kis jószág vagy - pillantottam rá. - Ha nem félsz tőlem, gyere utánam, éppenséggel van a hűtőmben egy kis hal - mondatomat után rátámaszkodtam térdeimre, majd felegyenesedtem megszokott magasságomba. Kicsit kinyújtóztam, majd hátat fordítottam neki és megindultam a házam bejárati ajtója fele. Életemben nem találkoztam még ilyen okos kis állattal, de tény ami tény, furcsa hogy ennyire érti amit mondok. Mintha egy emberrel beszélgetnék aki néma és próbál rávezetni arra, amit éppen akar. Ha Jeza ezt megtudja, két reakcióra számítok. Egy, fejbe vág és megint hozzám vágja, hogy barátságosabb vagyok az állatokkal mint az emberekkel. Kettő, letámadja ezt a szegény kis bundás állatot és halálra szeretgeti. Más ötletem nincs.

Jezabeth

Nem nyugtatott meg azzal, hogy csak simán bejelentette, ez mindennapos. Nem tartom helyes dolognak, de persze nem szólok bele. Mindenkinek szíve joga amit csinál és nem csacsogok bele senki magánéletébe. Inkább törődök a saját dolgommal, ahogy Mythra is. Mikor a nevem felől kérdezett, meglepetten pislogtam rá. Megvártam még beveszi a fájdalomcsillapítót, majd szóra nyitottam ajkaimat.
- Jezabeth...Jezabeth Snowhill - bemutatkozásomat egy halvány mosollyal fűszereztem. - De a többség Jeza-nak szólít - tettem hozzá. - És benned kit tisztelhetek? - tettem fel kérdésemet.
Valahogy agyamba kúszott egy másik kérdés is, de nem mertem rákérdezni. Szerettem volna megtudni, hogy alakváltó-e, hisz a szaga alapján igen, de...mi van ha tévedek? Elég furcsán nézne rám, ha rákérdeznék és ő meg nem lenne az. Valószínűleg bolondnak nézne.

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat